49629. lajstromszámú szabadalom • Papírtartány

melyeket a fönt említett tartányok képezik. A 26. ábra az egyes, tartányokat szétválasztva mutatja. A 27. ábra azt a csövet tünteti föl, melyből az egyes tartányok előállíttatnak. A 28. ábra oly tartány oldalnézete, mely nézőnyílásokkal van ellátva. A 29. ábra a 28. ábra 29—29 vonala szerinti metszete és a ,30., 31., 32. ábra e tartánynak részleteit ábrázolja. A 33. és 34. ábra oly tartány fölülnézete és metszete, mely különlegesen kiképezett falakkal bír. A 35—37. ábrák e tartánynak részleteit mutatják. Az 1—6. ábrákban (1) jelöli a csavaralakúan tekercselt papírból álló tartány testét, (2) annak csészealakú fenekét, mely a tartányhoz van erősítve, (3) a hasonlóan kiképezett födelet melyet fölfelé állói (4) széle és a tartány köpenye közti súrlódás tart helyzetében. (5) egy gyűrűt jelöl, mely épp oly vastag, mint az (l) tartányfal és pl. ragasztóanyaggal a (4) födélszélre van erősítve, mimellett e szélnek fölső (6), élén kissé túlnyúlik. A fölső (6) élre szükség esetén (7); tárcsát helyezhetünk (3. ábra), miáltal a födélzárt jelentékenyen merevítjük és a (8)j légteret képezzük, mely megakadályozza, hogy meleg hatolhasson a tartány belsejébe. , Ezen elzárási módnak előnye ,abban áll, hogy abban az esetben, ha a tartányt tej részére használjuk, akkor azt teljesen nyithatjuk, miáltal a tejfölveszteséget elkerüljük. Egyidejűleg az elzáró részek, körül összegyűlő piszoknak a tartányba való beh hatolását megakadályozzuk, minthogy az (5) gyűrű és az (1) tartány fölső széle közötti illesztés az (l)j tartány oldalán fekszik. E kiviteli alaknak egy további előnye abban áll, hogy a szokásos gépek segélyével címkéket helyezhetünk föl könynyen, minthogy az (5) gyűrű a tartánytest folytatását képezi; ezáltal az elzárást töh ' míthetjük. A most említett előnyt nem érhetnők el, ha a födél széle nem feküdne egy fölületben a tartánytest külső falával. A 4. ábra szerint a tartány szintén teljesen nyitható. A (10) gyűrű, mely egyazon méretű csőből vágható, mint a tartánytest, az olcsóság kedvéért kissé összenyomatik és a tartányba tolatik, hogy a (11) zárótárcsa részére fölfekvést képezzen. A (10) gyűrűből, annak előállításakor a (l2)-vel jelölt részt a csődarabból kivágjuk, miáltal a tartány szélén egy kifolyatórést kapunk és egyidejűleg a gyűrűnek ia tartányfalhoz való jó, rugalmas hozzáfekvését biztosítjuk. A gyűrűt jelölt helyzetében azonfölül ragasztás által is biztosíthatjuk. E kiviteli alak egyébként megegyezik a fönt leírttal. ; A 6. ábra a (11) tárcsa alátámasztására szolgáló gyűrűnek egy másik kiviteli alakját mutatja. Ez a gyűrű önm(agában zárt és ugyanabból a csőből vágiatik, mint a tartány, mint ezt a 8. ábra mutjatja. Az előállítás céljára megfelelő hosszú csövet tolunk a (14) tövisre (9. ábra) és e csövet forgó (15) vágótárcsák által előre meghatározott hosszú daraboknál vágjuk föl. Ezután a csődarabokat és gyűrűket a (14) tövisről letoljuk és a gyűrűket (16) behajlításokkal (7. ábra) látjuk el, azon célból, hogy a gyűrűket a tartánytestbe tolhassuk. A 10. ábrában a (3) födél széle ugyanazon irányban van meghajlítva, mint a (2) fenék széle. A tartányba a négyszögletes vagy hasábalakú (18) köpeny (11. ábra) van betolva. E köpenynek (19, 20) oldalszélei összekötés nélkül maradnak úgy, hogy a köpeny a tartányba helyezett izzólámpa vagy más törékeny tárgy részére párna gyanánt szolgál. A (3) födél, valamivel az (1) tartánytest (21) széle alatt fekszik (10. ábra), hogy a födél lökések ellen lehetőleg védessék. A födél és a fenék kiemelésére (22, 23) lyukak szolgálnak, melyeken átnyúlhatunk. A 12. ábrában a tartányfal belső (25) rétegének fölső és alsó (26), illetve (27) széle befelé van hajlítva -és e behajlított szélek a (28, 29) zárólemezek fölfekteté-