49523. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő

Megjegyzendő, hogy a gyakorlat szempontjából előnyös az a megoldás, melynél a léptékeken megjelölt értékek leolvasása a megfigyelt tárgy távolságát közvetlenül adja meg. Ennek elérése céljából a léptékeket nem a 18—21. ábrákban föltüntetett beosztással és számozással, hanem akként készítjük, hogy a beosztás és a számozás ellenkező sorrendnek feleljenek meg, azaz, hogy a számozás a maximális értékkel kezdődjék és fokozatosan csökkenő számjegyekkel folytatódjék. A gyakorlati céloknak megfelelően renszerint 1000—6000 m.-nyire fekvő tárgyaknak távolságait kell megmérnünk. ' Ha már most példaképpen föltesszük, hogy az imént megadott számjegyek a két határértéknek felelnek meg, akkor a műszer léptékkészítése a következőképpen történik : A (16, 20) prizmákat a 14. ábrában föltüntetett állásba hozzak és azután a műszer segélyével megmérendő távolságok közül a legnagyobb távolságban a azaz 6000 m.-nyire fekvő tárgyát megfigyelünk. Már most az egyik vagy mindkét (5, 6) prizmát (1. ábra) törő élük körül mindaddig elforgatjuk, míg a tárgynak megszakított képe egyetlen képpé vissza nem alakul (8. ábra). Ennek megtörténtével a (23) dob (22. ábra) léptékének kezdetét a (60) számjeggyel (60x100 m.) jelöljük meg. Ha már most kisebb távolságokban fekvő tárgyakat figyelünk meg, akkor a megszaszakított képnek egységessé tétele céljából a (16, 20) prizmákat (16. ábra) el kell forgatni. Ennek megfelelőén a (23) dob léptékhelyét aorhan az (59. 58 . . .) számjegyekkel látjuk el. Amikor föltehetőnek véljük, hogy a (23) dob a legnagyobb szögfelével, •azaz 50°-kal forgott el, akkor a (22) dobnak a (23) dob léptékének utolsó rovásával szemfekvő helyét a (22) dob léptékének elsőrovásával látjukk el, mely szintén mutatóul szolgál és melyet a (23) dobon lévő lépték utolsó rovásának megfelelő számjeggyel, azaz pld. (35)-tel jelölünk meg. Az említett rovásnak, mint a mutatónak rávitele után a (22) dob léptékének készítését az említett módon folytatjuk, amikor is majdnem arányos léptéket kapunk. Világos ugyanis, hogy a (13e, 14e) képrészek (9. ábra) közti távolság a (60)-ról (50)-re történő átmenetnél sokkal kisebb,, mint pld. a (35)-ről (34)-re történő átmenetnél. Másrészt azonban a (14e) képrésznek a mikrometer prizmáinak elforgatása segélyévél előidézett eltolódása arányos azzal a csökkenéssel, melyet az egyes prizmák ezen elforgatása szögének cosinusa szenved és ezen csökkenés a kezdeti 30°-on belül igen las:ú 90°-hoz közel igen gyors. E körülményekből következik, hogy a léptekek beosztásai majdnem pontosan egyenlők lesznek, minek folytán a leolvasás egyforma könnyűséggel eszközölhető, akár 6000 m., akár 3000 m. távolságban fekszik is a megfigyelendő tárgy. Megjegyzendő már most, hogy a gyakorlatban előfordulhat az az eset, hogy oly tárgyak távolságát kell megállapítani,, melyek a 7. ábrában föltüntetett tárgg\al ellentétben a magasság irányában nem bírnak nagy dimenzióval. Sőt sok esetben csupán egy pontot kell megfigyelnünk; ily esetben a körülmények akként alakúin akr hogy miután az ezen megfigyelt pontból kiinduló (36) fénysugár (23. ábra), mely a (8) tárgylencsén (1. ábra) át jut be, a (11) prizmának (23. ábra) bebocsátó fölületét a. (36a) pontban találja és a (12) prizmának szabad kibocsátó fölületéből a (37a) pontban lép ki, míg a megfelelő (37) fénysugár, mely ugyanabból a megfigyelt pontból indul ki és a (7) tárgylencsén (1. ábra) át jut be, a (10) prizma (23. ábra) bebocsátá fölületének csak meghosszabbítását találná a (36b) pontban, holott ezen prizma bebocsátó fölülete a fénykúpnak csak alsó részét fogja föl, bekövetkezhetik az az eset, hogy a szemlencsének optikai terének fölső részében a megfigyelt pontnak képe nem lesz láthatóvá. Ezen hátrány kiküszöbölése céljából a (7) tárgylencse útján (1. ábra) bejutó fénysugarak útjában a (38) prizmát (23. ábra) rendezzük el, melynek hatása alatt a (37) fénysugár a (37b) irányba téríttetik el, amikor is ezen eltérített fény-