49089. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú gőzgép

- 3 -csak akkor jut a forró gőzzel érintkezésbe, miután már föladatát teljesítette. Ezen célból a hengert, minden oldalon, egy-egy, a gőzkibocsátó-hasítékok közelében elrendezett (21) kenőcsatorna (1. ábra) veszi körül, mely a hengerköpenyben kiképezett, egyenletesen elosztott áttöréseken át a henger belsejével közlekedik. Ezen csatornába kenőolajat szorítunk be, mely az említett áttöréseken át a hengerbe hatol és így a plungereket közvetlenül keni. Aplungereknek a 2. ábrában föltüntetett helyzeténél ugyanis az olaj a belső plungergyűrűkhöz, .az 1. ábrában föltüntetett helyzetnél pedig •a külső plungergyűrűkhöz jut, míg az ezen végállások közötti helyzeteknél a pluflgereknek a gyűrűk közötti részei kenetnek, amikor is a plungerekről a hengerfalra minden befelé irányuló löketnél átvitt olaj •csak a kifelé irányuló löketné], tehát a kenés megtörténte után jut a forró gőzzel érintkezésbe. Ezen sajátosság folytán a találmány tárgyát képező gépnél a gőz hőmérsékletének megszabása teljesen független az olajozástól, míg az eddigi gőzgépeknél, az olajnak a munkagőzbe való bevezetése folytán, ez utóbbi hőmérsékletének az •olaj gyulladási hőmérséklete alatt kell miradnia és az olajnak kenőképessége még ezen föltétel betartása mellett is lényegesen csökken. A (21) csatornát, célszerűen egy fojtószelepen át, a gőzkazánnal kötjük össze és ezen szelepet akként állítjuk be, hogy a kazánból a (21) csatornába áramló gőz ezen csatornában a levegő nyomásánál valamivel nagyobb nyomást tartson fönn. Ezáltal elérjük azt, hogy a (21) csatornából csekély mennyiségű gőz áramlik a plungerek felé, mely megakadályozza, hogy a plungergyűrűk kopása esetén, ez utóbbiak és a hengerfal közötti résen át levegő áramoljék a kondenzátorba. Ugyanezen célra, melynek elérését természetesen a plungerekhez vezetett olaj is elősegíti, egy külön csatorna is alkalmazható és ez utóbbi gőz helyett esetleg más tetszőleges fluidummal táplálható. A 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alak az imént leírttól abban különbözik, hogy itt plungerek helyett a közönséges (2, 3) dugattyúk vannak alkalmazva és a munkahenger a (26) födelekkel van elzárva, melyeknek hüvelyalakú (27) agyában a (28) csövön át gőzzel táplált, a tömítőszelencét helyettesítő (29) gőztér van kiképezve. Ezen foganatosítási alaknál, továbbá a kompresszióvégnyomás csökkentésére egy külön kibocsátó vezérmű van alkalmazva, mely azonban nincs — mint az eddigi gépeknél — szemben a bebocsátó vezérművel elhelyezve, hanem ettől bizonyos távolságban fekvő, a célszerű kompreszsziónak megfelelő pontban van elrendezve. Ezáltal elérjük azt, hogy beáramló forró, nagynyomású gőz a kibocsátó vezérművel nem jut érintkezésbe. A föltüntetett példában ezen kibocsátó vezérmű a hengernek (30) hasítékát szabályozó (31) Corliss-csapból áll, mely a (30) hasíték okozta káros tér csökkentése céljából a hengerfalba a lehetőségig be van mélyítve és mely a hasítékkal együtt a (12) bebocsátó vezérműtől oly távolságban fekszik, mely a föntemlített célszerű kompressziónak felel meg. A (31) csap, melynek mozgató mechanizmusa tetszőleges lehet, akként működik, hogy a (30) hasíték a dugattyú kifelé járó löketénél zárva van, ezen löket végén azonban megnyílik és a visszajáró löket alkalmával a gőz kibocsátása céljából addig marad nyitva, míg azt a csap vagy maga a dugattyú nem zárja, mire a kompresszió kezdetét veszi. A Corliss-csap, melyet lehet esetleg csak az egyik hengerfélnél elrendezni, az üzemzavar minden veszélye nélkül alkalmazható, mivel az a beáramló forró gőzzel nem jut érintkezésbe. Nagy előnye a találmány tárgyát képező gépnek a mai egyenáramú vagy más rendszerű gépekkel szemben, hogy a henger forró része a középen van, a kondenzátorral kapcsolatos hideg rész pedig a henger végén. Míg továbbá az eddigi gépeknél a keresztfejvezetéket a fűtött forró hengerfej melegíti é3 annak kenését megnehezíti, itt a forró hengerrészek és a keresztfejvezeték