49089. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú gőzgép

sának megfelelő öv közelében vannak kiképezve, míg a hengerközépen csak egyetlen (12) bebocsátó vezérmű (1. ábra) van elrendezve, mely a (10) zárószelepen beáramló gőzt a plungerek közé bocsátja és mely a föltiintetett esetben dugattyús tolattyúként van foganatosítva. Ezen tolatytjút a (13) kar, a (14) szögemeltyű és (15) rúd útján a (16) excenter működteti, melyet a tengelyregulator a különböző terheléseknek megfelelően állit be. Az 1. ábrában föltüntetett helyzetnél a kazánból vagy túlhevítőből jövő gőz a (10) szelepen és a (12) vezérműnek nyitott áttörésein át a két plunger közé áramlik és ezeket kifelé hajtja. Bizonyos fokú, a terhelésnek megfelelő töltés után a (12) vezérmű a gőzbeáramlást elzárja, amikor is a gőz expandálva munkát végez. A (2, 3) plungerek a külső holtponti állás elérése előtt a (18) kibocsátó-hasítékokat (2. ábra) szabaddá teszik, melyek ekkor a fáradt gőznek egy részét a (19) csatornán (1. ábra), a (20) csőtoldaton és a rajzban föl nem tüntetett csöveken át a kondenzátorba, ill. kipuffogási üzem esetén a szabadba bocsátják. A befelé irányuló löketnél a (2, 3) plungerek a visszamaradt gőzt a (18) hasítékok elfedése után a belső holtponti állás eléréseig komprimálják, mire aztán az egész folyamat újból ismétlődik. A gőznek ezen komprimálása az indításnál, midőn még nincs vákuum, vagy midőn a gép állandóan kipuffogással dolgozik, igen magasfokú, amiért is az eddigi egyenáramú gőzgépeknél egy külön, a hengeröntvényben kiképezett káros teret alkalmaznak, mely rendesen zárva van, szükség esetén azonban a henger belsejével kapcsolható össze ez utóbbi káros terének mesterséges nagyítása céljából. A hengeröntvénynek ily káros térrel való komplikálását és megnagyobbítását elkerülendő, a találmány szerint ezen káros teret magában az egyik vagy mindkét plungerben rendezzük el, mely utóbbiban ezen célból a 3. ábrában látható módon a (25) kamra van kiképezve, mely a tetszőleges módon célszerűen üzemközben is működtethető (23) szelep segélyével a henger belsejével hozható összeköttetésbe. Az egyik vagy mindkét dugattyú, még a (24) bizto-BÍtó-szeleppel van ellátva, mely a gépet vízütések ellenében megvédi. A találmány tárgyát képező gépnél egyrészt a káros tereknek és fölületeknek a szelepek számának csökkentésével járó kisebbítése, másrészt az ellenkező irányokba működő dugattyúk alkalmazásából eredő nagyobb dugattyúsebesség folytán sokkal kedvezőbb lehűlési viszonyok állnak elő, mint az eddigi gépeknél. Dacára ennek a lehűlési viszonyoknak, még további kedvezőbbé tételről is gondoskodunk és pedig azáltal, hogy a munkahengert kívülről fűtjük. Minthogy azonban az ily fűtés magasfokú túlhevítéssel dolgozó gépeknél az olajozást gátolja, a találmány szerint a hengernek csak azon övét fűtjük a muukagőzzel azono3 nyomású és hőmérsékletű gőzzel, mely a töltésnek megfelelő hengerrészre terjed ki, mivel a lehűlési veszteségek csak a gőzbeáramlás alatt jelentékenyek. Ezen célból a hengernek azon övében, melyben a normális töltés megy végbe, a (22) fűtőkamrát (1. ábra) rendezzük el, mely célszerűen nemcsak a henger köpenyét, hanem á (12) vezérművet is körülveszi és melybe a friss munkagőzzel azonos nyomású és hőmérsékletű gőzt bocsátunk. Ez utóbbi akár álló gőz lehet, akár pedig mint áramló gőz a (22) kamrából a (10) szelepen át a (12) vezérműbe bocsátható a henger töltése céljából. Ily módon lehetővé válik a hengernek azon részét, melyben a legjelentékenyebb lehűlés megy végbe, az olajozás megnehezítése nélkül hatásosan fűteni. Ha esetleg a henger többi részének fűtése is szükségesnek mutatkoznék, akkor ezen célra a hengeren egy vagy több külön (32) fűtőkamrát rendezünk el, melybe azonban már kisebb hőmérsékletű gőzt bocsátunk, minthogy a hengernek a töltési övön túl fekvő részeiben már kisebb hőmérséklet uralkodik. A találmány tárgyát képező gép továbbá oly kenőszerkezettel van ellátva, melynek hatása folytán a kenéshez használt olaj