48973. lajstromszámú szabadalom • Gép szövőszékekhez való kártyák átlyukasztására

elfordítjuk és ily módon az (m5) kivágásokat sorjában azon (j) kontaktusokkal helyezzük szembe, melyekhez ajz (1, 9 és 5, 13), azután a (4, 12) és (8, 16) és folytatólag a (7, 15) ós (3, 11) stb. elektromágnesek vezetékei vannak kapcsolva. Az (f) segédkommutátornak ezen elfordítását bármilyen vezérművel eszközölhetjük, amelyet még az (m) mozgó tárcsának egyes beállított helyzeteiben való biztosítására valamely fékező szerkezettel is kombinálhatunk. Az (f) segédkommutátornak itt leírt szerkezete aránylag egyszerű, ha azon körülményre számítunk, hogy a sávolyozás mintaelemének terjedelme bizonyos tekintetben az elektromágnesek elosztásának feleljen meg, amint ez pl. a jelen esetben volt. Ez eredményezte azt, hogy a 17-ik, illetve 21-ik láncfonal vezérlésére újra az 1., ill. az 5. számú elektromágnest használhattuk föl. De nem így áll a dolog, mihelyt az előállítandó sávolyozás mintaelemének terjedelme nem felel meg a gépbe szerelt elektromágnesek sokszorozott számának, vagy pedig annak törtrészéinek. Ez az eset áll be pl. a 13. ábrában vázolt sávolyozás választásánál. Ennek mintaeleme 5—5 fonálból áll úgy, hogy a sorjában be-, illetőleg kikapcsolandó elektromágnesekként az (1, 6, 11, 16....), illetőleg a (3, 8, 13, 18....) számúak szerepelhetnek. Ezen esetben szükségessé válik az (f) segédkommutátort egy második (p) kommutátorral kombinálni (11. és 12. ábra). Az (f) kommutátor most csak öt kontaktussal van ellátva, melyek közül három az (ml) gyűrű ennek (m3) pereme és a gyűrűhöz illeszkedő (m2) kefe közvetítésével az áramkörnek az (a) klisén átmenő elágazásába van iktatva. A másik két csapkontaktus éppen úgy, mint az 5. ábrán, úgy van elrendezve, hogy az (m9) kengyellel összekapcsolt, az (m6) és (m8) csapok mindig kapjanak áramot, míg az (m7) és (mlO) csapoknál az áram állandóan meg legyen szakítva. A (p) kommutátoron ugyanannyi (r) fémgyűrű van elrendezve, mint amennyi az (f) kommutátor csapkontaktusainak száma és minden egyes fémgyűrű egy-egy (k) vezetékkel az (f) kommutátor megfelelő csapkontaktusával van összekötve. A (p) kommutátoron ezenfölül még egy (s) kontaktusokból álló koszorú van elrendezve, amelynek egyes kontaktusaihoz a (d) elsőrendű kommutátoron át az 1-től 16-ig szár mozott (e) elektromágnesekhez vezető (t) vezetékek közvetlenül kapcsolva vannak. Az (s) kontaktusok alkotta koszorúban egy (u) tárcsa forog (12. ábra), melybe az (r) gyűrűkkel egyező számú (v) kontaktusok vannak beleeresztve. Minden egyes (v) kontaktus egyfelől a megfelelő (r) gyűrűvel érintkezik, kiemelkedő (vl) részével a gyűrűhöz súrlódva, másfelől pedig egy (v2) pengével forgása folyamán az (s) kontaktusok alkotta koszorúhoz illeszkedik. A (p) kontaktus nélkül az áramnak !kivánt elosztását nem érhe tnők el. Ha ugyanis az (f) kommutátornak a 10. ábrán föltüntetett helyzetét vesszük alapul, láthatjuk, hogy az (1) elektromágnesnek megfelelő vezeték az (m9) kengyel révén állandóan összeköttetésben van a (b) áramforrással. De föltéve, hogy az (m6) csapkontaktusnak megfelelő (j) kontaktus közvetlenül a (d) elsőrendű kommutátor (1) kontaktusához volna kötve, a (d) kommutátor a (h) kar egy teljes körülforgása folyamán csakis az (1) elektromágnesbe bocsátana áramot, mikor a (h) kar az (l)-el jelölt (g, gl) kontaktusokat éri. Ellenben (p) kommutátor alkalmazásával, melyntk (u) tárcsáját mindannyiszor, valahányszor a (d) elsőrendű kommutátor karja (5) kontaktuson végigment, egy (s) kontaktussal előre igazítjuk, az áram a (b) áramforrással állandó összeköttetésben lévő (m6) csaptól a megfelelő (r) gyűrűn és a mozgó (v) kontaktuson át sorjában a (p) kommutátoron (1, 6, 11, 16, 5 ) számmal jelölt (s) kontaktusokhoz megy, amelyek a (d) elsőrendű kommutátornak ugyanazon számokkal jelölt kontaktusaival vannak kapcsolatban. Ugyanígy lesz akkor is, ha egy vetülék bevetése után az (f) kommutátornak mozgatható részét egyötöd fordulattal elfordítjuk. Ebben az esetben az (m9) kengyel-