48973. lajstromszámú szabadalom • Gép szövőszékekhez való kártyák átlyukasztására
lel kapcsolatos (m6) csap, pl. az (f) kommutátor (5)-tel jelölt (j) csapjával fog érintkezni és ettől az áram a (p) kommutátornak (5)-tel jelölt, (r) gyűrűjébe megy, hogy innen azután a megfejelő mozgó (v) kontaktuson át a (d) elsőrendű kommutátor kontaktusaihoz vezetődjék. Eza'aít a klisén át jövő áram az (ml) gyűrű, (m.3) perem és (m2) kefe közvetítése révén rendesen osztódik, míg (m7) csapnál az áram állandóan megszakad. Az (m3) perem második (m-5) kivágása az (f) kommutátor álló részének akár (3)-mal, akár (4)gyel jelölt (j) kontaktusa előtt rendezhető el és eszerint a nyert sávolyozás a 13. ábra fölső vagy alsó vázlatának fog megfelelni. Ali. ábnán a (vl, v2) mozgó kontaktusok (1, 3, 5, 2, 4-gyel számozva) úgy vannak föltüntetve, hogy azon (s) kontaktusokat, amelyeket egymásután árammal kell ellátni, éppen födik. Azonban a gyakorlatban ezen mozgó kontaktusokat, hogy a kivánt eredményt elérjük, kissé el kell tolni. A (d) kommutátor (h) mozgó karja ugyan, mint föntebb láttuk, ötszörte nagyobb sebességgel forog, mint a (p) segédkommutátoí- (u) tárcsája és eme sebesség különbségből kifolyólag, míg a (h) kar öt. kontaktussal megy előre, az (u) tárcsa (1) kontaktusa csak egy (s) kontaktussal forog tovább és így a (6)-tal jelölt kontaktust éppen födni fogja. A rendszer tdt&t a (p) kommutátor (u) tárcsájának első körül forgása folyamán pontosan fog működni, de nem áll be ezen eset, pl. a (p) kommutátor harmadik fordulatánál (a harmadik vetülétknél) abban a pillanatban, mikor például a (3)-mal jelölt (vl, v2). kontaktusnak kél működésbe jönni, minthogy, ha a (3)-mal jelölt (vl, v2) kontaktuist a rajzolt helyzetbeni .tekintjük, azalatt, amíg a (h) kar a (d) kommutátor (1) kontaktusától kiindulva, az (5) kontaktus fölé érkezik, az (ü) tárcsa egy . kontaktussal jut előbbre, tehát a (3)-mal jelölt (vl, v2) kontaktus a (10)-el jelölt (s) kontaktust fogja födni. Hasonló hiba keletkeznék a többi (vl, v2) kontaktusok rajzolt helyzeteinél [a (9, 6, 8) kontaktusoknál], ha a kontaktusok tényleges helyzetének meghatározásánál megfelelő kiigazításról előre nem gondoskodnánk. A 14. ábra mutatja ezen kiigazítás fontosságát. Az ábrán az (1, 6, 11, 16, 5 ) számok az (s) kontaktusok helyzeteit, az (1, 3, 5, 2, 4) eredményvonalak pedig a (vl, v2) kontaktuspengék középvonalainak tényleges helyzetét jelzik. Ilyen elrendezésnél a (p) kommutátor első körülforgása alkalirával az (l)-gyel jelölt (vl, v2) mozgó kontaktus éppen abban a pillanatban esik össze az (1, 6, 11 )-gyel jelölt (s) kontaktusokkal egymásután, amidőn a (d) elsőrendű kommutátor (h) karja a megfelelő (1, 6, 11...) kontaktusokhoz ér; a (p) kommutátor második körülforgásánál a (2)-veI jelölt (vl, v2) mozgó kontaktus éppen abban a pillanatban esik össze (a (3, 8, 13, 2 )-vel jelölt (s) kontaktusokkal, midőn a (h) kar a megfelelő (3, 8, 13, 2...) kontaktusok fölött halad el, és így tovább. A két leírt példában az alap és a minta eávolyozása ugyanolyan irányú. Azonban az i alapban és a mintában gyakran ellenkező i irányú sávolyozást akarunk előállítani. Hogy evvel kapcsolatban a jelen rendszernek általánosságát kimutassuk, alább még röviden leírjuk egy ilyen esetre illő (f) segédkommutátor szerkezetét, melynek alkalmazásával a 18. ábrán látható sávolyczást állíthatjuk elő, amely a kliséről nyert rajzhoz alkalmazkodik. Az (f) kommutátor i (15., 16. és 17. ábrán) (i) alzatáá 8 (j) ! csap van elrendezve, melyekhez a (k, kl) vezetékek vannak a (6, 14, 1, 9, 4, 12; 7, 15, 2, 10, 5, 13, 8, 16, 3', 11) sorrendben kapcsolva. Az alzatra egy, a (b) áramforrással állandó vezetői összeköttetésben lévő (1) fémgyűrű van szerelve, a (j) csapok fölött pedig egy (m) tárcsa van foroghatóan elrendezve, amelynek (m4) csapjai egy (ml)1 gyűrűvel és az ehhez illeszkedő (a\2) kefével állandó krtncsc latban vannak. Az. 5. ábrán jelzett (m.5) kivágást egy, az (mí7) csapot födő (tehát az elszigetelő) (w)" szigetelő toldat helyettesíti, amielyben az: 1 (m9) kengyel révén állandó kapcsolatban}