48870. lajstromszámú szabadalom • Ceruzahegyező
- 3 -•el, hogy egyik kézzel lefoghassuk, míg a másik kéz a vágótárcsát hajtja. A 8. és 9. ábrán a (32) tartó függélyes értelemben való beállítására szolgáló szerkezet van föltüntetve, amely beállítás szükséges, ha váltakozva különböző vastagságú ceruzákat akarunk hegyezni. Ez esetben a <32) tartó vízszintesen eltolható egy függélyesen beállítható (41) vezetőhüvelyben, ahelyett, hogy közvetlenül a gépállvány kivágásában volna az 1. ábrán föltüntetett módon vízszintesen eltolhatóan ágyazva. A <41) vezető hüvely egy (42) csavarorsóra van fölfüggesztve, amelyen egy (43) csavaranya ül, mimellett a (41) vezetőhüvelyt oldalirányú elfordulás ellen (44) pecek biztosítja. A kézzel utánállítandó ceruzatartó működési módja a következő : Ha a (2) vágótárcsát a (7) forgattyú segélyével forgásba hozzuk, úgy a ceruzatartó is forgásba jön, minthogy a (27) ék magával viszi. A (30) gombot, amely simára van csiszolva, és amint a 4. ábrából látható, szélén bevágásokkal van ellátva, közvetlenül a ceruzának (30) gomb fölső lyukába való behelyezése után a balkézzel megfogjuk. A jobbkéz a (6) fogantyút forgatja, aminek következménye, hogy a (31) rugalmas nyelvek a (23) persely (25) rézsútos fölülete mentén letolatik és ezáltal a hegyével a (34) kúpos vájatban fekvő ceruzának szoríttatnak, amely ilykép a ceruzatartóval szoros kapcsolatba jön. A (23) perselyt nem szabad eltolhatóságának legalsó határáig letolni, hanem oly magasan kell föntartani, hogy a ceruzával együtt a hegyezés alkalmával még lefelé tolható legyen. A (28) rúgó a (23) persely karimájának alsó fölületére nyomást gyakorol és a ceruzatartó egész súlyát fölveszi, amennyiben azt megemelni törekszik. A h egyezés befejezése után a (28) rúgótartót kissé meg is emeli. A (30) gombot hegyezés közben esetleg le is kell nyomnunk, ha ugyanis a ceruzatartó önsúlya a vágótárcsa húzóhatásával együtt nem volna elegendő ahoz, hogy a ceruzát a hegyezési művelet alatt lenyomva tartsa. A vágótárcsát a (13) állítóforgattyú segélyével úgy állítjuk be, hogy a ceruzát megfelelően hegyezze. A hegyezés befejezése után a (7) vágótárcsaforgattyút visszafelé forgatjuk, miközben a balkézzel még mindig fogvatartjuk a (30) gombot, ami által a (29) ceruzatartó megemeltetik úgy, hogy az a ceruzát szabadon bocsátja, amely azután kihúzható. Ha a ceruza esetleg túl rövid ahoz, hogy fölül megfoghassuk, úgy azt a (32) tartó visszatolása után alul hagyjuk kiesni. A 10., 11. és 12. ábrán föltüntetett ceruzatartónál, amely a ceruzát önműködőlég tolja utána, a kivül sima falú (23) persely helyett, egy kivül csavarmenetekkel ellátott (46) perselyt alkalmazunk, amely megfelelő anyamenetekkel ellátott (47) tömbökkel vagy szegmensekkel kapcsolódik. E szegmensek két egymással szemben fekvő helyen vannak oly kép elrendezve, hogy a (46) perselyhez hozzászoríthatók és attól eltávolíthatók, oly célból, hogy annak csavarmeneteivel kapcsolatba jöjjenek, illetőleg e kapcsolat megszüntettessék. A (47) szegmensek e célból a (46) persely fölvételére szolgáló állványvájat falának (48) áttöréseiben vannak elrendezve és ez áttörésekben elegendő játékkal bírnak föl- és lefelé, hogy a (49) csavarmenetek (lásd a 12. ábrabeli nagyobb léptékű rajzot, amely a szegmenst kapcsolkozó csavarmenetekkel mutatja) a (46) persely csavarmeneteivel kapcsolatba jöjjenek, amint e szegmensek a perselynek nyomatnak, bármely pillanatban történjék is e hozzányomás. Az egyes (47) szegmensek csekély mértékben radiális irányban is beállíthatók, épen annyira, hogy a csavarmenetek egymással kapcsolatba legyenek hozhatók, ami a szegmensen vízszintes irányban keresztülvezetett (50) rúd segélyével történik. E rúd két egymással 3zemben fekvő oldalán két (51, 52) kiugrással bír, amelyek a harántirányban egymáshoz képest eltoltan vannak elrendezve, a szegmens áttöréseiben pedig két hasonló (53, 54) kiugrás van alkalmazva. Ha az (50) rudat hosszirányban eltoljuk, úgy az (51, 52) kiugrások váltakozva az (53, 54) kiugrásoknak nyomatnak
