48834. lajstromszámú szabadalom • Játéksarkantyú

Megjelent 1910. évi május hó 21-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 48834. szám. VI/d. OSZTÁLY. Játéksarkantyú. TATAREK ÖDÖN M. KIR. HONVÉDFÓHADNAGY SOPRONBAN. A bejelentés napja 1909 október hó 7-ike. A jelen találmány tárgya játóksarkantyú, amely egyszerű és olcsó előállításmódjánál, valamint tetszetős külalakjánál fogva céljának — mint játéktárgy — igen előnyösen megfelel. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának néhány példaképeni alakja van föltüntetve és ezek kapcsán a találmány lényege az alábbiakban van részletesen ismertetve. Az 1. ábra a játéksarkantyú egyik kiviteli alakját tünteti föl és pedig oldalnézetben, míg a 2. ábra ugyanannak fölülnézete. A 3. ábra és 4. ábra egy másik kiviteli alak oldal-, ill. fölülnézete, míg az 5. ábra ugyancsak e kiviteli alaknak sikba való kifejtését ábrázolja. A 6. ábra az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli alaknak sikba fejtése. A 7. ábra egy további kiviteli alak sikba fejtett részeit tünteti föl ós pedig a legtakarékosabb előállításmódnak megfelelő elrendezésben, míg a 8., 9. és 10. á"bra a csörgő néhány kiviteli alakját mutatja be. A játéksarkantyú (1., 2. és 6. ábra) a két, körvonalaikat tekintve egybevágó (A, B) sarkantyúlapból áll, melynek (al, a2) részei a sarkantyú kengyeleinek két ágát, (bl, b2) részei a sarkantyú szárát alkotják. A sarkantyúlapokat legcélszerűbben sík fémlemezből való csákozás által állítjuk elő, akár úgy, hogy alkalmas x—x széleik mentén összefüggjenek, akár úgy, hogy külön darabot képezzenek. A kicsákozott sarkantyúlapokat a (bl, b2) szárrészek mentén összeillesztjük, amit azon esetben, midőn azok x—x széleik, mentén összefüggnek, egyszerűen a sarkantyúlapoknak az x—x vonal mentén való kétréthajlítása által érünk el. Az ily módon egymás mellé kerülő (bl, b2) szárrészeket tetszőleges, alkalmas összefűző elemekkel, pl. szögecsekkel stb. összefoglaljuk, az (al, a2) kengyelágakat pedig széjjelnyitjuk és akár kézzel, akár gépiesen, alkalmas formába való sajtolás által a kengyel alakjának megfelelően meggörbítjük. A (bl, b2) szárrészek szabad végeit szintén kissé széjjelnyitjuk és ezek közé helyezzük el a sarkantyúnak legegyszerűbben szintén fémlemezből való csákozás által készült (c) taréját, amelyet egy, a taréj forgáscsapja gyanánt szolgáló, a (b) szárrészeken és a (c) taréjon keresztülfűzött (d) csappal foglalunk össze a sarkantyú szárát alkotó (bl, b2) részekkel. Az (A, B) sarkantyúlapok összefoglalását célzó összefűző elemek gyanánt legegysze-