48834. lajstromszámú szabadalom • Játéksarkantyú

— 2 — rűbben az egyik sarkantyúlapból csákozás által képezett (e) nyelvek szolgálhatnak, melyeket a két sarkantyúlap egymásra illesztésekor a másik sarkantyúlapon kiképezett {f) nyílásokba fűzünk és befűzés után meghajlítunk. Az (al, a2) kengyelágak végén egy-egy (g) lyukat képezünk ki, amelyeken átdugott egy-egy szöggel a sarkantyú a csizma vagy cipő sarkára szögelhető. A 3., 4. és 5. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál a (c) taréjt az (A, B) sarkantyúlapokkal egy darabot képező (cl, c2) taréjrészek alkotják és e taréjrészek y—y szélei függnek össze egymással. A sarkantyúlapoknak az y—y vonal körül való kétrét hajlítása által a (cl, e2) taréjrészek, valamint a (bl, b2) szárrészek egymásra esnek és a sarkantyú (c) taraját, ill. (b) szárát alkotják. A taréjrészek és szárrészek összefoglalására ugyancsak (e) nyelvek és (f) nyílások szolgálnak. Mint az 5. ábrában föltüntetett síkbeli kifejtésből megítélhető, e kiviteli alaknál mindkét sarkantyúlap, valamint az (e) nyelvek, (f) nyílások és (g) lyukak is valamennyien egyszerre készíthetők megfelelő csákozó, ill. lyukasztó szerszámok által. A 7. ábrában kifejtésben föltüntetett kiviteli alaknál a taréjrészek szintén egy darabot képeznek a sarkantyúlap többi részeivel, de maguk az (A, B) sarkantyúlapok külön darabot képeznek. Ez a csákozásnál a lemez anyagának gazdaságos kihasználása szempontjából előnyös, mert ha az (A, B) sarkantyúlapokat a 7. ábrában föltüntetett elrendezés szerint csákozzuk, a lemez anyaga lehetőleg jól van kihasználva és a hulladék a lehető legkevesebb. E kiviteli alaknál azonfölül a csákozó szerszám csak félakkora, mint az előbbi kiviteli alaknál. A készítés munkafolyamatát e kiviteli alaknál úgy rendezhetjük be, hogy először csak a sarkantyúlapok körvonalait képezzük ki és ugyanazon csákozó szerszámmal csupa egyenlő darabokat csákozunk, azután pedig az így kicsákozott darabokat felerészben (e) nyelvekkel, felerészben (f) nyílásokkal látjuk el. Lehet azonban a munkafolyamatot úgy is berendezni, hogy egyszerre két különböző csákozó szerszámmal dolgozunk, amelyek egyrészt egybevágó módon a körvonalakat képezik ki, másrészt azonfölül az egyik az (A) sarkantyúlapokon az (e) nyelveket, másik a (B) sarkantyúlapokon az (f) nyílásokat lyukasztja ki. Az utóbbi két kiviteli alaknál, amelyeknél a taréjrészek a sarkantyúlapokkal egy darabot képeznek, a taréj a sarkantyún nem penghet. Hogy azonban a sarkantyú mégis pengjen, külön csörgőt alkalmazhatunk, melyet a sarkantyú taréjába lazán beakasztunk. A csörgő néhány kiviteli alakja a 8., 9. és 10. ábrában van föltüntetve. A 8. ábrában föltüntetett csörgő két (hl, h2) lapocskából áll, melyeket az (i) pánt köt össze. Az egészet legegj'szerűbben egy darabban való csákozás által állítjuk elő. Hogy a csörgő a taréjba beilleszthető legyen, a taréj, amint az a 3., 4. és 5. ábrában van föltüntetve, a középponti (j) nyílással van ellátva, amelyből a taréj kerülete felé a (kl, k2) hasítékok irányulnak. Az egyik sarkantyúlapon kiképezett (kl) hasíték, a másik sarkantyúlap (k2) hasítékához képest úgy van elrendezve, hogy a sarkantyúlapok egymásra helyezésénél egymáshoz képest eltolt helyzetbe kerüljenek. A középponti (j) nyílás ezáltal zárt nyílást alkot és a (j) nyílásba befűzött csörgő nem eshet ki. A csörgő beillesztése a taréjba úgy történik, hogy a sarkantyúlapok összeillesztésekor, de még összefoglalásuk előtt a csörgő (i) pántját először a (kl), azután a (k2) haeítékon át a (j) nyílásba vezetjük és a (j) nyílásban való elhelyezkedése után az (i) pántot kétrét hajlítjuk úgy, liogy a (hl, h2) lapocskák a taréj két oldalán szabadon lecsüngjenek. A 9., ill. 10. ábrában föltüntetett csörgő két, egymás, felé homorú, ill. domború oldalaikkal forduló, gömbsüvegjalakú (11, 12) lapocskából áll, melyek az (m) csappal vannak összefoglalva. A csörgő eme kiviteli alakjánál — ha föltételezzük, hogy a csörgőt először teljesen elkészítjük és azután illesztjük a sarkantyú tarajába — a taréjon szintén kiképezendők a (kl, k2) hasítékok