48820. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelző és megállítókészülék

jelzők vannak alkalmazásban, kívánatos* hogy a találmány tárgyát képező berendezés szintén csak az egyik menetirányban működjék, mert különben a mozdonyon lévő jelzések a mozdonynak a másik menetirányban való áthaladásánál is működésbe jönnének, holott a karos jelzőnek, valamint a mozdonyon lévő jelzőkészülékeknek ez utóbbi menetirányra semmi vonatkozásuk sincs. Az (I) jelzésű kiviteli alak tehát előnyösen csak kétvágányú vasutaknál alkalmazható, minthogy ezeknél a vonatok mindegyik vágányon mindig csak ugyanazon menetirányban közlekednek. Egyvágányú vasutaknál a berendezést a (II) jelzésű kiviteli alak szerint képezzük ki. E kiviteli alaknál az (1) kontaktussin a (3) tengelyen a csuklós (96) rudak segélyével az egyik menetirányban a pálya hosszmentében s egyidejűleg magasságirányában is eltolhatóan van fölfüggesztve. A kontaktussinnek a másik menetirányban való eltolását egy, az elülső végén kiképezett (97) kampó, valamint a (98) ütközők akadályozzák meg, amelyek a (3) tengelyről lenyúló (99) kengyelekre támaszkodnak. Ez utóbbiak egyúttal a kontaktussin vezetésére is szolgálnak. A (3) tengelyen egy lefelé nyúló (100) kar ül, amelyhez a (101) rúgó egyik vége van hozzáerősítve, míg a másik vége a kontaktussinhez, vagy a csuklós (96) rudak egyikéhez van kötve. E rúgó a kontaktussinnek a rajzolt állásba való visszaterelésére szolgál. Minthogy a kontaktussin már súlyánál fogva is mindig a rajzolt állásba törekszik visszatérni, a mondott célra egy egészen csekély feszültségű rúgó is megfelel, sőt a rúgó esetleg el is maradhat. A kontaktussin a szóban lévő kiviteli alaknál egy egészen enyhén emelkedő elülső (1) részből és egy meredekebben emelkedő hátsó (2) ágból áll. A (3) tengely jobb ágyazása céljából két végén további két (102) csapágy van alkalmazva. Egyébként a most leírt kiviteli alak teljesen megegyezik az (I) jelzésűvel. Ha már most a szóban lévő kiviteli alaknál a kontaktussin a rajzolt «tílos» állás, ban van ós a mozdony alatta az (a)-val jelzett nyíl irányában elhalad, úgy a kontaktussinnek, mely (97) kampójával és (98) ütközőivel a (99) kengyelekre támaszkoj dik, elülső (1) része a mozdonyon lévő (33) kontaktust kitéríti, ami által a mozdonyon lévő jelzőkészülékeik és adott esetben a légfék is ugyanoly módon, ahogyan azt az (I) jelzésű kiviteli alaknál leírtuk, működésbe jutnak. Ha ellenben a vonat az ellentétes, azaz a (b)-vel jelzett nyíl irányában halad el a kontaktussin alatt, úgy a mozdonyon lévő (33) kontaktus a kontaktussin hátsó, meredekebb (2) részével jut érintkezésbe. Ez azonban a kontaktust nem téríti ki, hanem ellenkezőleg a kontaktus tolja el maga előtt a koiitaktussint, miközben a (96) rudak fölső csuklóik körül a (c) nyilak irányában elforognak. Hogy ez így legyen, a (33) kontaktust oly rúgószerkezet hatása alá kell helyezni, amely már a (33) kontaktusnak a kontaktussinnel való összetar lálkozása pillanatában is a kontaktus kibillentése ellenében nagyobb ellentállást fejt ki, mint amekkora erő a kontaktussin eltolásához szükséges. Az (I) jelzésű kiviteli alaknál föltüntetett (38) rugóknak nincsen ily hatása, minthogy a két rúgó feszültsége a kontaktus rajzolt középállásában egymással egyensúlyt tart, tehát a kontaktust már a legkisebb erő is kitéríti középállásából. A (II) jelzésű kiviteli alaknál oly rúgószerkezetet kell alkalmazni, amely a kontaktust a kibillentés ellen már középállásában is bizonyos erővel visszatartja. Ily rúgószerkezet a 6. ábrában van föltüntetve. A kontaktus (37) tengelyén itt egymással szemben két, végein célszerűen (103) görgőkkel ellátott (104) és (105) kar ül, amelyekhez az egyik végükön (106), ill. (107) csapágyakban forgatható (108) és (109) emeltyűk támaszkodnak. Ez emeltyűk másik vége és a szilárd (110), illetőleg (111) támpontok közé a (112), illetőleg (113) rugók vannak beiktatva. A (103) görgők kettős görgők és mindegyikük a rúgószerkezet rajzolt középállásában egy-