48597. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke
berendezést használni, mely iszerint a két (9, 10) eketest a kocsi váz (13, 14) tárcsái, ós a dobtengely (15) tárcsája körül veze^ tett (16) kötél vagy lánc segélyével van egymással összekötve, oly módón, hogy midőn az egyik eketeist működési helyzetben van, ugyanakkor a lánc a másik eketestet fölemelt helyzetben tartja. A (15) lánckerék lazán ül a dobtengelyén, azonban egy kapcsoló szerkezet segélyé vel a dobbál kapcsolatba hozható, úgy, hogy ekkor a motor a lánckereket a kívánt irányban elforgatja és az eketesteket a kívánt helyzetbe állítja. A barázda mélységének szabályozása céljából az eketestek a kocsivázon a (17,18) állító csavarok segélyével fölemelhetők, vagy ísülyesízthetők. Ha az eke a barázda végére érkezett, akkor a barázdára merőleges irányban ki kell térnie, hogy ,a visszafelé való haladás alkalmjával az ekevasiak új barázdát szántsanak. A kanyarodás alkalmával természetesen az egyenes irányban kifeszített vontató kötél horgonyait ki kell emelni a földből úgy, hogy ekkor a motor a kocsi járókerekeit közvetlenül hajtja. A hajtó és kormányzó szerkezetnek egy kiviteli alakja a 4., 5. és 6. ábrán függéilyes metszetben, illetve fölülnézetben és homlokrajzban van föltüntetve. Ezen hajtómű a motor által forgatott (19) lánckerékbő,!, az ennek agyán kiképezett (20) kúpkerékből, továbbá aa ezzel kapcsolódó, függélyes tengelyű (21) kúpkerékpárból áll, mely a járókerék belső oldalán kiképezett (22) kúpos1 fogkoszorúval kapcsolódik. A (19) lánckerék lazán ül a (2) járókerekek (23) tengelyén és a járókerekek magok egy-egy (24) végcsapra vannak lazán ágyazva, melyet a (23) tengelylyel a (25) csukló köt össze. A kormányzás a (25) csukló forgáscsapjához erősített függélyes (26) tengely segélyével történik, melynek vízszintes (27) karja egy (28) fogazott szektort jiord, míg a (29) kormánykerék segélyével elforgatható (30) haránttengelyen két (31) csiga Van kiképezve, melyek az illető járókerékpárhoz tartozó, (28) fogazott szektorokkal kapcsolódnak és a (29) kormánykerék elforgatásakor a (2) járókereket egyenlő szöggel térítik ki. A hajtó 'és kormányzó szerkezetnek egy némileg eltérő kiviteli alakja az előbbihez hasonló metszetekben és mézetekben a 7., 8. és 9. ábrán van föltüntetve. A (19) lánckerék itt nem a járókerekek tengelyén ül, hanem jegy külön (32) tengelyre van ékelve, melynek (33) kúpkereke a (34) kúpkereket hajtja, míg ennek (26) tengelyéin, mely a (26') hüvelybe van ágyazva, (egy (35) csiga van kiképezve, mely a (36) csigakerék, továbbá az ennek tengelyén ülő (37) fogaskerék útjánhajtja a (2) járókereket, és-pedig az ennek belső kerületén kiképezett (38) fogkoszorú, vagy a kerékagyára ékelt (föl nem tüntetett) fogaskerék segélyével. Az egész kerékművet a (25') Gsuklóra szerelt (39) tartó hordja, melynek karjaiba a (36, 37) kere^ kek közös tengelye van ágyazva. A kormányzás itt [is a leírt módon, a (30) haránttengelyen kiképezett (31) csigák segélyével történik, melyek :a (39) tartókarok által hordott (28) fogazott szektorokkal kapcsolódnak. A mellső és hátsó járókeréjkpárhoz tartozó (30) kormánytengelyek kényszermsnetű kapcsolatba hozhatók egymással oly módon hogy az egyik tengely elforgatásakor a másik is megfelelő irányban forduljon el és így a két kerékpár egyidejűleg térjen ki, minek következtében az eke, kisebb területen végezheti a szükséges kar nyarodást. Mint már említve volt, az ekét rendes körülmények között és főként nehezebb talajon az (5) vontató kötél mozigatja előre, melynek két vége le van horgonyozva. A 10. és 11. ábra a horgonykocsikat tünteti föl oldal- és elölnézetben. A (40) horgonyok úgy vannak a kocsira szerelve, hogy a (41) kerekek tengelye a barázdákkal párhuzamosan áll és így a horgonyok kiemelése után a kocsi a beállított irányban egyszerűen tovább tolható anélkül, hogy kanyarodást kellene végeznie. A horgony
