48495. lajstromszámú szabadalom • Cipővarrógép

vállrésszel van ellátva. A tűnek visszamozgása közben a (6) csapdatömb az (5) tömbbel kapcsolásban van; hogy már most ezen kapcsolat a tű visszamozgásának végén megszűnjék, a (3) csuklós rúdnak az (5) tömb alá nyúló, alsó vége a (10) ütköző csavarral vagy pecekkel van ellátva, mely, miután a tű a maga visszamozgását befejezte és a megelőző hurkot megrövidítette, a (6) tömbhöz ütközik és azt az (5) tömbből kikapcsolja. Mikor az (5) tömb szabaddá vált (21. ábra), akkor azt a (4) emeltyűn a (11) rúgó támasztja alá, mely a (4) emeltyűbe elállíthatóan beerősített és a hasítékban hoszirányban elrendezett (12) rudat veszi körül. Ezen rűjnak fölső vége ütközőt képez, mely az (5) tömbnek a hasítékban való elmozgását és ezzel a tűnek adott utánaengedő mozgásnak mértékét határolja. A (11) rúgónak feszültsége akként van választva, hogy a munkadarabnak adagolása közben a tűző fonál hurokja mérsékelt, utánaengedő húzást szenved, mely elegendő arra, hogy a fonál a tű horogjában tartassék, de nem elegendő arra, hogy a tű vagy a fonál megsérüljön, vagy, hogy a cipőnek megfelelő adagolása vagy kezelése megzavartassék. Az imént leírt szerkezet által nyújtott azon előny, hogy a tű a munkadarab adagolása közben utánaengedő tartást kap, világosan kitűnik a 24. ábrából, mely vázlatosan szemlélteti, hogy a cipőnek orra körül történő elforgatása közben miként növekedik a legutóbb létesített tűző lyuk és a tű horogja közti távolság. A tűvezető az eddigi ily láncöltéssel dolgozó varrógépekéihez lényegileg hasonló módon van elrendezve és működtetve, csakhogy az azt működtető mechanizmus itt egyszerűbb és kompendiózusabb. A (13) tűvezető (4. ábra) a tűt hordó szegmensnek ürös forgási tengelyén hosszirányban átvezetett (13a) tengelynek (3. ábra) egyik végére van fölerősítve vagy azzal egy darabban készítve. A tűvezető tengelyének ellenkező végére a (14) fogas szegmens van fölerősítve, mellyel a bütyöktárcsa segélyével működtetett (16) emeltyűnek mellső végére fölerősített (15) ' fogas szegmens kapcsolódik. Ekként a tűvezető egy bütyöktárcsa hatása alatt működő emeltyű segélyével mereven és közvetlenül, tehát biztossággal és nagy sebességgel működtethető. A (17) száltartó kar is akként van el- • rendezve jás működtetve, mint az^eddigi ily gépeknél, azzal a különbséggel, hogy an• nak a szálat fölvevő vége a munkadarabhoz képest magasabbra emelkedik meg, miáltal annak a vágási ajakkal való érintkezése ki van küszöbölve. A száltartó karnak ezen elmozgását az alább részletezendő módon, a hurkosítónak elrendezése teszi lehetővé. A száltartó kar a mozdulatlan gépfejben elrendezett (17a) tengelynek egyik végével van összekötve, míg ezen tengelynek másik vége a (18) karra van fölerősítve. Ezen kart a (19) csuklós rúd a bütyöktárcsa segélyével működtetett (20) emeltyűnek mellső végével köti össze. A (21) hurkosító, mely a szálnak a tű horogjába való fektetésére szolgál, egy, a (22) karnak alsó végén kiképezett hengeres hüvelybe van akként beillesztve, hogy a hurkosító függélyes irányban elállítható. A hurkosító szárát a (23) rögzítő csavar j tartja a (22) karban. A (22) kar, hosszáj nak közepén, a bütyöktárcsa segélyével működtetett (25) tolattyúnak mellső végére erősített (24) tömbbel van elforgathatóan összekötve. A (25) tolattyú a tű fölött, ennek síkjával párhuzamos síkban akként van elrendezve, hogy a tolattyú alternatív mozgásának hatása alatt a hurkosító előre- és hátramozog. A hurkosító továbbá, a (22) karnak kilengetése segélyével, a tű síkjára merőleges elmozgást is kap, mely az alternatív mozgással kapcsolatban arra szolgál, hogy a szál a tű köré vezettessék és annak horogjába beillesztessék. A (22) karnak fölső végében kiképezett hüvely a (26) rúd fölvételére szolgál, melynek fölső vége a (27) rudat fölvevő karmantyú gyanánt van kiképezve. A (27) rúd a (25) tolattyúval párhuzamosan elrendezett (29) lengési tengelyről kinyúló (28) karra van