48461. lajstromszámú szabadalom • Elektromos üzemű vasúti jelző, vonatbiztosítás és sorompóbeállító berendezés

Megjelent 1910. évi március lió 31-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 48461. szám. V/a/3. OSZTÁLY. Elektromos üzemű vasúti jelző, vonatbiztosító és sorompóállító berendezés. VÉBER LAJOS ÁLLAMI MÉRTÉKHITELESÍTŐ LOSONCZON. A bejelentés napja 1908 julius hó 2-ika. Találmányom tárgya vonatbiztosító berendezés, melynek lényege az, hogy a biztosítandó vonatok állomások, útátjárók és egyéb helyek elektromágnes^ erővonalakat küldő és fölvevő berendezésekkel szereltetnek föl, mimellett a kibocsátott mágnesi erővonalak Vezetésére a stoek alkálmazr tatnak, a biztosítandó vonat, állomás vagy egyéb hely által fölfogott erővonalak pedig jelzésre, fékező és biztosító berendezések beállítására használtatnak föl. A berendezés elvileg az ú. n. mágnesi Ohm-törvényen alapszik, mely szerint az erővonaláramlás a magnetomótoros erővel egyenes, a mágnesi ellenállással pedig fordított arányban áll. A mellékelt rajz 1. ábrája egy vonat bizr tosítási berendezésének vázlatát mutatja. A vonat első és utolsó tengelyét két-két szolenoid veszi körül, melyeknek egyike (a, a') egy (A) áramforrással, másika (b, b') pedig egy-egy (B, B') árammérővel van összekötve. Az áramforrás és az áramméh rők célszerűen a mozdonyon a vonatvezető kezeügyében lesznek elhelyezve. A vonat első tengelye rendesen a mozdony egyik tengelye, a vonat utolsó tengelye pedig egy kocsitengely. Az (a, a') szolenoidok az (A) áramforrás áramkörében állandóan be vannak kapcsolva és a bennük lévő keréktengelyeket mágnesezik. Ezen tengelyek végeiből, mint mágnessarkakból mágnesi erővonalak áramolnak ki, melyeket a ginek vezetnek tova. Ha már most ugyanazon vágányon ejgy másik, ugyanígy fölszerelt vonat is tartózkodik, akkor ezen erővonalak: ezen vonat szélső tengelyén záródnak és az illető vonaton lévő egyik árammérővel összekötött (b) szolenoidban áramot gerjesztenek, melynek erőssége és így az árammérő mutatójának kitérése a két vonat egymás közti távolságával arányos. Miután mindkét vonat egyformán van fölszerelve, a két vonat egymást észreveheti, az egymás közti távolságot, sőt a másik vonat menetirányát is megállapíthatja. Ily módon a vonaton lévő egyik árammérő az ugyanazon vágányon a vonat előtt, a másik pedig a mögötte tartózkodó vonatot jelzi. Ha a két vonat egymás felé közeledik, akkor az általuk fölfogott erővonalak által a iszolenoidokban gerjesztett áram folyton erősödik és az árammérők mutatóinak kitéréjse folyton nagyobb lesz. Már most az összeütközés önműködő meggátlása oly miódon eszközölhető, hogy az árammutató bizonyos fokú kitérése esetén