47216. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a phenylarsenoxyd és arsenobenzol származékainak előállítására
donságokkal bírnak, melyek a p-aminophenilarzensavas nátriummal (atoxyllal) szemben azoknak nagyobb értéket tulajdonítanak. Míg az atoxyl reagensüvegben 1%-os oldatban trypanosomakra nem ölő hatású és ennek következtében majdnem semmiféle hatással nem bír, a redukáció termékeknél ez a hatás föltétlenül meg van, sőt gyakran a legnagyobb mértékben. így pid. az anilinarzenoxyd. NH2 . Ce H+ As 0 : 1000.00Ü hígításnál is megöli a trypanosomákat. Az állati kísérletezésnél is mutatkozik tehát a redukciótermékeknek fölénye, így pld. a trypanoso máknak igen virulens fajával (Nageno ferox) inficiált egerek p-arzenophenilglycinnek (COOH. CH2 . NH . C6 H4 A s: )2 Veoo-os oldataival is gyógyíthatók, míg atoxyl kettős koncentráció mellett is csak az esetek 5%—8%-ában bírt gyógyító hatássa?. Különösen kiemelendő az is, hogy arsenophenilglicin a szervezetben előforduló, az atoxylnak ellenálló parasitákat megöli. A fönt említett, már régóta ismeretes dialkylanilinszármazékok ezzel szemben gyógyászati szempontból teljesen értéktelenek. I. Példa. Jódhydrogénsavval való redukálás. 311 g. p-aminophenilarnsésav nátront és 520 g. jódkálit 1-8 1. vízben föloldunk. 11. hígított kénsavat (1:5) hozzáöntünk és kénessavat vezetünk be a fölszabadult jódnak eltűnéséig. Erre koncentrált ammóniát adagolunk az alkálikas reakció beálltáig és végül kristályosodni engedjük az anyagot. Az aminophenylarzenoxydot: NH2 .C6 H4 .ASO,2 H2 0 szép fehér tűs kristályalakban kapjuk, mely ammóniában és szódában nehezen, nátronlúgban és hígított savakban ellenben könnyen oldható. Az aminophenilarzenoxyd alkoholban, acetonban, jégecetben könnyen, éterben, kloroformban, benzolban nehezen oldódik. Egyedül való hevítésnél az anyag megpuhul, 80°-on fölül víz szabadul föl 100°-on élénk habozás áll elő. II. Példa. Kénessavval való redukálás. 62 g. p-aminophenylarzensavas nátront 100 cm8 forró vízben föloldunk, 420 cm3 sósavat (fajsúly 1*19) hozzáöntünk, az anyagot a kivált klórnátriumról leszűrjük és az így kapott oldatot gyönge kénessav árammal a teljes telítésig kezeljük; ezután 12 órán át zárt edényben pihentetjük, amikor is a kristályosodás rendszerint megkezdődik; ezt követőleg jó hűtés mellett tósavgázzal telítjük és újabb 12 órai pihentetés után a kivált anyagot leszívjuk. Ezen anyagot kb. 220 cm3 hideg vízben vezetjük be, koncentrált nátronlúgot erősen alkálikus reakció beálltáig hozzáöntünk, a folyadékot átszűrjük és azután az alkalmazott nátronlúggal iiquivalens mennyiségű klóramrnóiiiumot hidegen telített oldattal keverjük. Több órai pihentetés után a kivált anyagot leszívhatjuk és vízzel kimoshatjuk. Olvadási pont, oldási képessége és más tulajdonsága tekintetében teljesen azonos a jódhydrogennel kapott redukálási termékkel. A kapott közbenső test kb. a következő összetéttel bírhat: CC H4 (AsC12 )NH2 ,HC1 III. példa. Phenylhydrazinnal való redukálás. 2*2 g. p-aminophenylarzensavat 8*2 g. phenilhydrazinnal és 25 cm8 metylalkohollal 2 óra hosszat forrásig hevítünk; a csakhamar beálló nitrogénképződés jelzi a bomlás kezdetét. Erre az alkoholt ledesztilláljuk, vizet adunk hozzá ós a phenilhydrazint éterrel kirázzuk. Az éterbe nem mennek át az arzentartalmú vegyületek. A vizes bepárlás által sűrített folyadékból az aminophenilarzenoxyd fehér, fényes lapocskák alakjában válik ki. IV. példa. Ónklórürrel való redukálás. 250 g. p-aminophenilarsinsavas nátronnak 1'4 I. vízben való oldatához 800 g. kristályos ónklórürnek 800 cm3 sósavban (fajsúly t'19) való oldatát keverjük és az oldatot 40°-ot meg nem haladó hőfok mellett néhány napig pállít-
