47083. lajstromszámú szabadalom • Acetylénfejlesztő

van karimázva, hogy a eső belsejébe víz j be ne juthasson. Az (a) karbidtartálytól (3) nyomáskiegyenlítő cső megy a (t) fővezetékbe, a (3) csőbe pedig egy (4) csap van beiktatva, melynek a később megadandó célból alkalmas keresztmetszetű, szűk furata van. Az (i) harang fölött az (o) harántkötésen (6) drótok stb. segélyével előnyösen gyűrúsalakú (5) szabályozósúly van fölfüggesztve, melyet nyomórúgók is helyettesíthetnek. A készüléket célszerűen a következő módon töltjük: Nyitjuk az (x) csapot, zárjuk az (y, 4) és (v) csapokat. Az (f) iszapfogót körülbelül a (p) vízcső betorkolásáig vízzel töltjük és azután a dió nagyságú karbiddarabokkal töltött (h) kosarat helyezzük el az (a) tartályban, mikor a kosár feneke az (f) iszapfogóban levő víztől bizonyos távolságban fog lenni. Ezután az (a) tartályt az (e) födél segélyével légmentesen elzárjuk és a (b) víztartályt az egyelőre a víztartály fenekén nyugvó harang fedeléig vízzel töltjük. A tartály (k) kiöblösödésében ekkor víz nincs és a vízszín a normális zérus vonalat jelzi. Minthogy a töltésnél az (y) és (4) csap el van zárva, mellékes, hogy a vízvagy a karbidtartályt töltjük-e először, sőt a karbidtartályt az (y) és (4) csapok elzárása után gázfejlesztés közben is tölthetjük, ekkor csakis az a kis gázmennyiség vész el, ami a karbidtartályban van. Amint a töltés befejezte után a víztartályban a víz nyugalomba jött, mi annak a jele, hogy a harang vízzel teljesen megtelt, a készüléket üzembe hozhatjuk. Ez akként történik, hogy az (y) és (4) csapokat nyitjuk. Rövid idő múlva az (x) csapon acetylén fog kiáramolni, mi a jellemző szagáról fölismerhető, ekkor az (x) csapot azonnal elzárjuk. Ezentúl a készülék a calciumkarbid tökéletes átalakulásáig teljesen önműködően a következő módon működik; Ha a víz betöltése után az (y) és (4) csapokat nyitjuk, a víz az (y) csapon lassan az (f) karbidkosárba folyik és mikor a karbidot eléri, a gázfejlődés is megindul, a fejlődött gáz a Karbidtartályban levő levegőt a (4) csapon a (v) csap segélyével elzárt (t) fővezetékbe és innen egyelőre az (u) vízlecsapóba és ebből az (x) csapon a szabadba nyomja. Minthogy a (4) csap furata igen szűk, a karbidtartályban a nyomás anj -nyira fokozódik, hogy a vizet a (p) csövön a (b) tartályba visszaszorítja és hogy ezen a csövön gáz mehet a gyűjtőharang alá. Ekkor a gáz az (r) csövön át megy az (u) vízlecsapóba és ebből az (x) csapon át távozik. Amint az (x) csapnál a gáz szaga érezhetővé válik, a levegőt a gáz az összes csövekből és tartályokból kiszorította úgy, hogy az (x) csapot el lehet zárni. Minthogy most a gáz a harang alá áramlik, a karbidtartályban a túlnyomás megszűnik és ezért a (p) csövön újból víz áramlik, a karbidtartályba, minek következtében a gázfejlődés újból megkezdődik. Megfelelő túlnyomásnál a gáz ismét az (i) harang alá áramlik, ebből a vizet kiszorítja, minek következtében a gáznyomás mindaddig növekedik, míg a gáz a harangot meg nem emelheti. Amint a gáz a harangot megemelte, (pl) nyomás állandóvá válik, míg a gázfejlődés következtében folytonosan emelkedő harang az (5) súlyt el nem éri. A (pl) gáznyomás a harang keresztmetszetétől és súlyától függ, ezt a két tényezőt akként kell megválasztani, hogy a lámpák a (pl) gáznyomásnál kifogástalanúl égjenek. Tapasztalás szerint acetylénnel táplált pillangó és Auerlámpák csak bizonyos nyomási határokon belül égnek jól. Ha pl. oly lámpákat akarunk használni, melyek 12—15 cm. vízoszlop nyomásának megfelelő nyomásnál égnek jól, a harang keresztmetszetét és súlyát akként kell megválasztani, hogy (pl) 12 cm. vízoszlop nyomásával legyen egyenlő. Ennél a nyomásnál a tartályban a harangon kívül a víz 12 cm.-rel áll magasabban, mint a harang belsejében és minthogy a harang keresztmetszete a (k) kiöblösödése keresztmetszetének felével, tehát a tartály kiöblösödésének a tartályt körülvevő körgyűrűje területével egyenlő, a víznek a harangon kívül fekvő tartályrészben a kiöblösödés fenekén átmenő zérusvonal fölött y cm.-rel maga-