47018. lajstromszámú szabadalom • Ólomszuperoxid anódaelektrolitikai célokra

Megjelent 19<>9. évi november hó 17-én. MAGY. KIR. SZABADALMI «|j|Ír HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 47018. szám. VU/g. OSZTÁLY. Ólomszuperoxid-anóda elektrolitikai célokra. D" FERCHLAND PAUL VEGYÉSZMÉRNÖK ÉS SZABADALMI ÜGYVIVŐ BERLINBEN. A bejelentés napja 1908 junius hó 30-ika. Elsőbbsége 1905 novembar hó 9-ike. A legszokáso3abb anódaanyag elektrolitikai célokra az elektromosságot vezető szén, de ez az anyag azzal a hátránnyal jár, hogy azt a keletkezési állapotban lévő oxigén és bizonyos mértékben a halogének is megtámadják. Ezért a szénanódák teljesen ki vannak zárva az oxigénsók, pl. szulfátok, megbontásánál és tisztátlan termékeket adnak halogénsók megbontásánál. A szénunódákkal fejlesztett klór pl. szénsavval rendesen kb. 10% és ezenkívül még klórszénvegyületekkel is van szennyezve. Ezérű már régen kutatnak a szenet helyettesítő anyag vagy olyan szer után, mely a szenet a megtámadás ellen megvédi. A szenet pótló anyagok között azonban a választék igen kicsiny. Még a tudományos célokra annyira használt platina is alig vehető a legtöbb esetben számításba, egyrészt rendkívül magas ára miatt, másrészt pedig azért, mert nem minden elektrolittal szemben megtámadhatatlan. így pl. a platinaanódák bizonyos cinkoldatokban föloldódnak és a katódán kiváló nemes fém folytán a cinknek szivacsos alakban való leválását idézik elő. Az ólomszuperoxid olyan anyag, melyet sem a keletkezési állapotban lévő oxigén, sem a klór meg nem támad. Ennek folytán meg is kísérelték ennek az anyagnak fölhasználását elektrolitikai célokra, de minthogy mechanikai és elektromos tulajdonságait az ólomszuperoxidnak, mely a legkülönfélébb válfajokban fordul elő, eddig egyáltalában nem vagy csak nagyon tökéletlenül tanulmányozták, eddig lehetetlen volt olyan utat találni, melynek révén valóban hasznavehető ólomszuperoxidanódát kaptak volna elektrolitikai célokra. Egészen elhibázottnak kell tekintenünk azt a kísérletet, mely a szenet vékony ólomszuperoxidbevonattal kívánja megtámadás ellen megvédeni. A legtökéletlenebb, amit ebben az irányban tettek, az az utasítás volt, mely szerint klórsavas sók előállításánál a szén mellé, ólomanóda függesztendő az anódacellába. Ebben az esetben óriási munkaáram és ólompazarlás közben a szenet és az egész cellát vékony ólomszuperoxidréteg vonja be, de a védelem valószínűleg nem is ettől a bevonattól ered, hanem a klóroxigénsavassóknak az ólomklorid által való kicsapásától és bármely más célra, pl. klór előállítására vagy cinkszulfát meg-