46826. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa

elektromágnes áramköre zárva van, vagyis míg az (1) elektróda csúcsa a közelében alkalmazott (12) kontaktusdarabot érinti. A (11) elektromágnes — mint az a rajzból kitűnik — a fényívvel mellékáramkörbe van kapcsolva. Az elektródák leégésénél a kontaktusdarabbal az érintkezés fokozatosan csökken, míg végül a kontaktus megszakad és evvel a mellékáramkört is megszakítja. Ennek közvetlen következménye az, hogy a (10) fék megereszkedik, a (9) dob szabaddá válik és az elektródák lefelé mozognak. Közvetlenül ezután a kontaktus ismét záródik úgy, hogy a fék újból működésnek indul és a leírt folyamat ismétlődik. Ha az elektródák összetételének gyakorlati szempontból lényegtelen változóságát is figyelembe akarjuk venni, a szabályozás pontosabbá tétele céljából természetesen az egyes elektródák utántolását a leírt berendezés segélyével külön is szabályozhatjuk. A 2. ábrán látható foganatosítási alak az előbb leírttól annyiban tér el, hogy a (10) fék közvetlenül fékezi az egyik elektródát, mellyel a másik fölső végén össze van kötve. A (11) elektromágnes a féket alkalmas tagok közbekapcsolása mellett fékezi. Az elektróda és (12) kontaktusrész között képződő kontaktusom a lámpa hiányos gondozásánál ezen a helyen idő múltával bekérgeződést idéznének elő, mi a szabályozásban zavarokat okozna. Pontos kontaktusképződés igen természetesen tiszta kontaktusfölületet igényel. Hogy már most ebben a tekintetben a gondozástól függetlenek legyünk, előnyös, ha a kontaktust oly helyen alkalmazzuk, melyre a fényív hatást nem gyakorolhat. Találmányom ily foganatosítási alakja látható a 3. ábrán és sematikusan a 4. ábrán. Ezt a jelzett célt akként érjük el, hogy a (13) lemezen a (15) csap körül forgatható (14) emelőt alkalmazzuk, mely megfelelően alakított (16) végével az (1) elektróda alá Dyúlik és ennek kontaktus részét helyettesíti úgy, hogy az elektróda és a vele kapcsolt második elektróda, valamint á kapcsoló részek súlya ezt a kart terheli, míg a (rajzon külön nem ábrázolt) fék működésbe nem jön. Az emelő már most elmozdulásánál a (13) lemez fölött alkalmazott (17) kontaktust működteti, melynek egyik fele fix, másik fele pedig mozgatható. A viszonyok olyanok, hogy az emelő kis elmozdulása már a kontaktus megszakítását idézi elő. Egyébként a berendezés működési módja a föntebb leírt foganatosítási alakéval egyezik meg. Ennél a foganatosítási alaknál az emelő és az elektródacsúcs érintkezési helyén föllépő bekérgeződés nem idézi elő többé a kontaktusképződés megszűnését. Találmányom tárgya azonban oly irányban is fejleszthető, hogy a fák mágneses szabályozását teljesen elhagyjuk és a mozgatható (16) támasztékot és a (14) emelőt közvetlenül használjuk föl a fék működtetésére, melyet ebből a célból lehetőleg közel alkalmazunk a lemez fölött (5—7. ábra). Hogy a fék ebben az esetben lehetőleg tökéletesen szabályozzon, az emelő áttevési viszonyának lehetőleg egynek kell lennie. Ennek az egyszerűsített foganatosítási alaknak működése a rajz 5. ábrájából közvetlenül érthető. A (10) fék az elektródákat mindaddig lebegve tartja, míg a (16) támaszték és az elektróda között köz nem képződik. Amint azonban az elektróda kellő leégésénél a köz keletkezett, a fék az emelő ellensúlyának hatása alatt megereszkedik, míg az utáncsúszó elektróda a féket újból meg nem húzza. Hogy a fékfölületek lehetőleg egyenletesen feküdjenek egymásra, célszerű, ha a (10) féktuskót vízszintes irányban vezetjük, mit pl. az 5. ábrán látható és a lemezen nyugvó (18) toldat segélyével érünk el. Eme toldat helyett a 6. ábra szerint kis (19) vezetőbakot is alkalmazhatunk. A fékezett elektróda (20) hüvelyét (6. ábra) előnyösen hasítékkal látjuk el, melyen a féktuskó az elektróda lecsúszásánál átnyúlhat úgy, hogy mikor az elektróda vége a féktuskó alatt elhaladt, a tuskó az elektróda vége fölé fogódzik és így az elektróda kiesését lehetővé teszi. Ennek a lámpa kialvása a következménye úgy, hogy az egyes részek megsérülése ki van zárva. A 7. ábrán az emelősfék egy más foga-