46726. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémből való légabroncsok előállítására

- 3 — mivel a (19) pont nagyobb sugarú részre kerül. A (16) tárcsáról levett munkadarabot a 9. ábrabeli (20, 21) tárcsák közé fogjuk be és a lemezt a pontozott helyzetbe hajtjuk le. Ezután a lemez középrészét (25)-nél kivágjuk, a (4) magot behelyezzük (10. ábra) a munkadarabot a (23) tárcsa (24) félköralakú mélyedésébe fektetjük és a (4) magot a (23) tárcsára erősített (22) pofákkal rögzítjük. Most a lemez szélét a pontozott vonallal föltüntetett helyzetbe hajlítjuk. Ezután a munkadarabot megfelelő (30, 30') pofák közé fogva (11. ábra) a lemez szélét nehézség nélkül hajlíthatjuk a (4) magra úgy, hogy a lemeznek (8) széle a (10, 19) szélt átlapolja. A (10 — 19) szélnek a 6—11. ábrák kapcsán leírt oly módon való alakítását, hogy a megnyújtás ellensúlyozására a lemeznek később kivágott középrészéről tereljük a kerület felé az anyagot, — az 1—5. ábrák kapcsán leírt eljárásnál, vagyis olyankor is alkalmazhatjuk, amidőn a lemez hajlítását nem a (10) pontnál kezdjük. Ha teljes egyenletességet akarunk elérni, úgy egyszerű nyomószerszám helyett kalapáló szerszámot, célszerűen gyorsan járó pneumatikus kalapácsot használunk a lemez hajlítására, csupán a (10—19) szélnek lehajtását kell a 8. ábrában föltüntetett módon nyomószerszámmal végezni. A kalapálást és nyomást különben kominálva is alkalmazhatjuk, pl. a magra kalapált lemezt nyomással egyengethetjük és simíthatjuk. Az abroncsnak hengerpalástalakú lemezből való előállítását a 11 —15. ábra mutatja. Egy oly esőből, melynek falvastagsága megfelelel a készítendő légabroncs falvastagságának, átmérője pedig egyenlő a készítendő légabroncs legnagyobb átmérőjével, oly gyűrűt vágunk le, melynek magassága valamivel nagyobb, mint a légabroncs keresztmetszetének kerülete. Ezen (26) gyűrűt (12. ábra) a nyomóeszterga (27) tárcsájára hajtjuk föl és ennek (28) hengeres részén a (29) szorítópofák segélyével megerősítjük. A (27) tárcsa a (4) mag befogadására alkalmas vájattal van ellátva. A (4) magot a (26) gyűrűbe toljuk és a (27) tárcsa vájatába fektetjük. A (27) tárcsán még a sugárirányban beállítható (31) pofák vannak alkalmazva, melyeket a (4) mag felé szorítunk és ezáltal rögzítjük a magot. A (26) gyűrű kiálló szélét ezután nyomás, kalapálás vagy kombinált kalapálás és nyomás segélyével fokozatosan lehajlítjuk a (26') helyzetbe. Ezután a (31) pofákat a központ felé toljuk (13) ábra). Ezek a (4) magot eleresztik, mely azonban most már a (26) gyűrűnek lehajtott széle által rögzíttetik. Most a gyűrű szélét egészen a (26") helyzetig hajthatjuk le úgy, hogy a (4) mag fölületének több mint fele be van burkolva. A munkadarabot most a tárcsáról levesszük és a 14. ábrában látható (32) tárcsára erősítjük, az ugyancsak eltolható (33) pofák segélyével. Most a (26) gyűrű kiálló szélét derékszögben lehajlítjuk a pontozottan föltüntetett (26a) helyzetbe. Ha ez meg van, a (33) pofákat eltávolítjuk és a kívülről támadó (34) pofák (15. ábra) segélyével fogjuk meg a munkadarabot, mire a (26a) szélt egészen behajthatjuk a pontozott helyzetbe, miáltal a mag teljesen burkolva van. Az abroncs készítésére fölhasznált lemez szélei itt is át vannak lapolva és a mag kiolvasztása után egymásra forrasztatnak. Azonban nem szükséges a lemez széleit átlapolni, hanem azok a 16. ábrán látható módon derékszögben lehajlítva, forraszthahatók össze és esetleg szögecsek segélyével fokozhatjuk ezen kapcsolási hely szilárdságát. Teljesen forrasztási vagy összeköttetési hely nélkül elektrolytikus úton állíthatjuk elő a légabroncsot. Erre a célra bármely megfelelő ismert galvanoplasztikai eljárást alkalmazhatunk. Miután azonban az abroncs minden pontján egyenletes és egynemű csapadékot kell előállítanunk, erre a célra a következő sajátos eljárást és elrendezést használhatjuk a legcélszerűbben. Tudvalévő ugyanis, hogy a fémcsapadék minősége változik aszerint, hogy a bevonandó test egyes pontjai mily távolságban