46551. lajstromszámú szabadalom • Légváltó kétpólusú munkavezetékek számára

liií a munkavezetéket eltolhatjuk anélkül, hogy a másik pólusú áramszedővel létesíthető rövidzárlatokkal szemben való, meghatározott fokú biztonság veszélyeztetve volna. Az áramszedők által érintett fölületek (pályafölületek) vonalkázva vannak. Ha a munkavezetékeket (

az áramszedők pályafölületeinek középvonalában helyezzük el, a légváltó szigetelt szakaszának az (A) hosszal kell bírnia (1. ábra), mert az (sl) áramszedő az (a—b) munkavezetéket már a (kl) pontnál elhagyja és az ugyanazon polaritású (f) vezetéket csupán a (g2) pontig lehet vezetni, mely pont még az elektromos biztonságot jelentő (x) távolságban fekszik az ellenkező polaritású (d) munkavezeték pályafölületétől. Ismeretes a szigetelt (a) szakasz ezen hosszának oly módon való megrövidítése, hogy a két középső (d, fj munkavezetéket a váltó keresztezési oldalán a vágány közepe felé a (hl), ill. (h2) pontig toljuk el, mely pontok még a mechanikai biztonságot jelentő (y) távolságon belül fekszenek az illető pályafelület középvonalától. Ezáltal a munkavezetékeket a váltó keresztezési oldalán a (gl—hl, ill. g2—h2) darabbal hosszabbítjuk meg ,az előbbi esethez képest, ill. a szigetelt szakasz hosz,-; szát a megfelelő darabbal megrövidítjük. Ismeretes azonban az is, hogy a két középső munkavezetéket még tovább tolhatjuk el a vágányok közepe felé az (il, i2) pontokig, mely pontok a két ellentett polaritású pályafelülettől, mindkét vágány fölött az elektromos biztonság tekintetében mérvadó (x) távolságban fekszenek. Ezen esetben; azonban a középső (d2, ill. f2) munkavezetékek alatt futó áramszedő az I—I és II—II vonalak között fekvő szakaszon elvesztené a kellő mechanikai vezetést, miért is külön mechanikai veztésről kell gondoskodnunk, ami pl. egy, a két középső , munkavezeték között elrendezett vezetőléc | segélyével történhetik. j A váltó keresztezési oldalán a szigetelt szakasz további megrövidítése már nem lehetséges. A váltó nyelvoldalán a rövidítésnek azon í 2 módja ismeretes, hogy a két munkavezetéket a vágányok közepe felé oly 3. pontig toljuk el, mely az illető pályafölület középvonalától a mechanikai biztonságot előidéző (y) távolságban fekszik, miáltal elérjük azt, hogy az (f) vezetékről az (a) vezetékre átmenő (sl) áramszedő, ill. az (e) vezetékről a (c) vezetékre átmenő (s2) áramszedő nem mint azelőtt a (kl, k2) I pontoknál, hanem már a (jl, j2) pontok-J nál éri el az (a) és (c) munkavezetékeket. ! A váltó elszigetelt szakaszának hossizát a ; II—II ás III—III vonalaknak egymástól j való (B) távolságára csökkentettük. Az ily j módon megrövidített légváltó a 2. ábráj ban van föltüntetve, ahol az 1—1 és 2—2 | vonalak az egyik vágány, a 3—3 és 4—4 I vonalak a másik vágány munkavezetékeit, | (5—5) a váltó keresztezési oldalán elren-1 dezett mechanikai vezetőlécet lés (6—6) J a szigetelt középrészen alkalmazott tet| szőleges ismert mechanikai vezetéket je-i lenti. A jelen találmány tárgya már most oly elrendezés, melynek segélyéivel ia légváltót még tovább rövidíthetjük és ezt azáltal érjük el, hogy a váltó nyelvoldalán a munkavezetékeket a mechnikai biztonságot jelző vonalon túl, vagyis az 1. ábra (j) pontján túl ugyanazon vágány ellenkező polaritású áramszedőjének elektromos biztonsági vonaláig, vagyis az 1. ábra (ml, m2) pontjáig vezetjük be. Az 1. ábrából látható, hogy az (sl) áramszedő pályafölületébe eső (ml) pont az(s2) áramszedő pályafölületétől és az (m2) pont az (sl) áramszedő pályafölületétől az elektromos biztonság számára mérvadó (x) távolságban fekszik. Ezt két módon valósíthatjuk meg. Ugyanis vagy a munkavezetékeknek az (ml) és (m2) pontokig való bevezetése folytán az illető áramszedő mechanikai vezetésének csökkentett biztonságát azáltal állítjuk ismét helyre, hogy (7—7), illetőleg (8—8) mechanikai vezetőléceket (3. ábra) rendezünk el az (1—1) és (4—4) munkavezetékeken kívül. Ezen elrendezés azonban azon hátránnyal bír, hogy ily fekvő