46551. lajstromszámú szabadalom • Légváltó kétpólusú munkavezetékek számára

liií a munkavezetéket eltolhatjuk anélkül, hogy a másik pólusú áramszedővel létesít­hető rövidzárlatokkal szemben való, meg­határozott fokú biztonság veszélyeztetve volna. Az áramszedők által érintett fölüle­tek (pályafölületek) vonalkázva vannak. Ha a munkavezetékeket ( az áramszedők pályafölületeinek középvonalában helyezzük el, a légváltó szigetelt szakaszának az (A) hosszal kell bírnia (1. ábra), mert az (sl) áramszedő az (a—b) munkavezetéket már a (kl) pontnál elhagyja és az ugyanazon polaritású (f) vezetéket csupán a (g2) pontig lehet vezetni, mely pont még az elektromos biztonságot jelentő (x) távol­ságban fekszik az ellenkező polaritású (d) munkavezeték pályafölületétől. Ismeretes a szigetelt (a) szakasz ezen hosszának oly módon való megrövidítése, hogy a két középső (d, fj munkavezeté­ket a váltó keresztezési oldalán a vágány közepe felé a (hl), ill. (h2) pontig toljuk el, mely pontok még a mechanikai bizton­ságot jelentő (y) távolságon belül feksze­nek az illető pályafelület középvonalától. Ezáltal a munkavezetékeket a váltó ke­resztezési oldalán a (gl—hl, ill. g2—h2) darabbal hosszabbítjuk meg ,az előbbi eset­hez képest, ill. a szigetelt szakasz hosz,-; szát a megfelelő darabbal megrövidítjük. Ismeretes azonban az is, hogy a két középső munkavezetéket még tovább tolhatjuk el a vágányok közepe felé az (il, i2) pontokig, mely pontok a két ellentett polaritású pályafelülettől, mindkét vágány fölött az elektromos biztonság tekintetében mérvadó (x) távolságban fekszenek. Ezen esetben; azonban a középső (d2, ill. f2) munkave­zetékek alatt futó áramszedő az I—I és II—II vonalak között fekvő szakaszon el­vesztené a kellő mechanikai vezetést, miért is külön mechanikai veztésről kell gon­doskodnunk, ami pl. egy, a két középső , munkavezeték között elrendezett vezetőléc | segélyével történhetik. j A váltó keresztezési oldalán a szigetelt szakasz további megrövidítése már nem le­hetséges. A váltó nyelvoldalán a rövidítésnek azon í 2 módja ismeretes, hogy a két munkaveze­téket a vágányok közepe felé oly 3. pon­tig toljuk el, mely az illető pályafölület középvonalától a mechanikai biztonságot előidéző (y) távolságban fekszik, miáltal elérjük azt, hogy az (f) vezetékről az (a) vezetékre átmenő (sl) áramszedő, ill. az (e) vezetékről a (c) vezetékre átmenő (s2) áramszedő nem mint azelőtt a (kl, k2) I pontoknál, hanem már a (jl, j2) pontok-J nál éri el az (a) és (c) munkavezetékeket. ! A váltó elszigetelt szakaszának hossizát a ; II—II ás III—III vonalaknak egymástól j való (B) távolságára csökkentettük. Az ily j módon megrövidített légváltó a 2. ábrá­j ban van föltüntetve, ahol az 1—1 és 2—2 | vonalak az egyik vágány, a 3—3 és 4—4 I vonalak a másik vágány munkavezetékeit, | (5—5) a váltó keresztezési oldalán elren-1 dezett mechanikai vezetőlécet lés (6—6) J a szigetelt középrészen alkalmazott tet­| szőleges ismert mechanikai vezetéket je-i lenti. A jelen találmány tárgya már most oly elrendezés, melynek segélyéivel ia légvál­tót még tovább rövidíthetjük és ezt azál­tal érjük el, hogy a váltó nyelvoldalán a munkavezetékeket a mechnikai biztonságot jelző vonalon túl, vagyis az 1. ábra (j) pontján túl ugyanazon vágány ellenkező polaritású áramszedőjének elektromos biz­tonsági vonaláig, vagyis az 1. ábra (ml, m2) pontjáig vezetjük be. Az 1. ábrából látható, hogy az (sl) áram­szedő pályafölületébe eső (ml) pont az(s2) áramszedő pályafölületétől és az (m2) pont az (sl) áramszedő pályafölületétől az elek­tromos biztonság számára mérvadó (x) tá­volságban fekszik. Ezt két módon valósíthatjuk meg. Ugyanis vagy a munkavezetékeknek az (ml) és (m2) pontokig való bevezetése folytán az illető áramszedő mechanikai ve­zetésének csökkentett biztonságát azáltal állítjuk ismét helyre, hogy (7—7), illető­leg (8—8) mechanikai vezetőléceket (3. ábra) rendezünk el az (1—1) és (4—4) munkavezetékeken kívül. Ezen elrendezés azonban azon hátránnyal bír, hogy ily fekvő

Next

/
Thumbnails
Contents