46484. lajstromszámú szabadalom • Fűtésre és főzésre való gázkályha

(28) zárókilincs a (23) tengelyt és vele együtt a (24) csapot is elforgatja, ezen csap tehát a fölső (21) tokrésszel szemben helyzetébea meghagyatik, minek folytán a csap nyitva marad. A fölső (31) zárókilincs a (30) jelzőtárcsa mindkét irányú elforgatását csak bizonyos határok között teszi lehetővé, ameddig a (32) korong nincsen fogakkal ellátva. Ha a csap zárva van, akkor a (31) zárókilincs bekapaszkodik a fogakba és a (30) jelzőtárcsa csak jobbra forgatható. Ha a (30) jelzőtárcsa ismét nyitásra van beállítva, zárt (n) ajtó mellett a csap ismét nyitva van; a csap újból záratik, ha az (n) ajtó nyitva van, mert a (21) tokrész vele együtt forog) míg a (23) tengelyen lévő (24) csap a fölső (31) zárókilincs által az elforgatásban akadályozva van. A jelzőtárcsát tehát gyújtás céljából ismét «gyújtás»-ra kell beállítani és az (n) ajtót egészen ki kell nyitni. A (23) tengelyen a (b) levezető csőtoldatban a (34) fojtószelep van elrendezve, melynek segélyével — a gáz szabályozásával egyidejűleg az égési gázok számára való levezető nyílás kisebbítése által — a levegő is szabályoztatik. Azon körülmény, hogy azáltal a levegő beáramlása nem korlátoztatik ugyan abban az arányban, minthogy a levegő beáramlása a nyomástól is függ, a levezető csőtoldat alakítása által egyenlíttetik ki. Az ugyanezen célt szolgáló másik beren- i dezés (3. és 4. ábra) csak alsó részében vaníliásként kiképezve. A közös (23) tengelyen helytállóan vannak elrendezve és a (30) jelzőtárcsa forgatása által egyidejűleg mozgattatnak: a (b) levezető csőben lévő (34) fojtószelep, a gázcsapnak (35) szárnya és a két (37) peeekkel ellátott (36) korong. A gázcsapnak (38) tokja a kályhához van erősítve. A (30) jelzőtárcsán elrendezett (31) zárókilincs, mely a csak részben fogakkal ellátott (32) fogaskorong fölött csúszik, a csap zárása után csak baloldalra, a csap nyitása után jobbra és balra csak bizonyos határok között való forgatást tesz lehetővé. Az (n) kályhaajtó (39) tengelyén a (40) korong és ezen korongon a (41) excenterpecek segélyével a (42) emelő van megerősítve, mely kétszeresen meggörbített (43, 44) végével a (36) korong alá ér, az (n) ajtónak csak nyitása és zárása által működtetik, zárt (n) ajtó mellett a (36) korong forgatását és a csapnak nyitását, illetve nyitott (n) ajtó mellett a csap zárását megakadályozza. A (30) jelzőtárcsa oly módon van beállítva, hogy ha a gázcsap és az (n) ajtó zárva vannak, a jelzőtárcsát tovább elforgatni nem lehet, minthogy a (36) korongnak egyik (37) pecke az emelő (43) végébe ütközik. Csak ha az ajtót kinyitjuk és ezáltal a (42) emelőt visszahúzzuk, forgatható ismét a (30) jelzőtárcsa és nyitható meg csap; a (42) emelő visszahozása által azonban az emelő (44) vége a hátrafelé forgatott (37) pecek elé hozatik és egy, a csap zárásához szükséges további utolsó forgatást akadályoz meg, mely csak akkor létesíthető, ha az (n) ajtó ismét zárva van és a (37) pecek ismét szabaddá tétetett. A (42) emelőnek meggörbített (43, 44) vége helyett szögemelőt és a (37) pecekkel ellátott (36) korong helyett hasítékkal ellátott korongot is rendezhetünk el, melybe zárt csap mellett a szögemelőnek a korongon csúszó vége kapaszkodik; ezen csap az (n) ajtó nyitása alkalmával az emelő mozgatása által kiemeltetik. Könnyű, olcsó kályháknál az előbb leírt berendezések elmaradnak és a lángzó, mint az 5. ábrán látható, a fenékhez helytállóan van csavarolva és a kályha hengerét meggyújtás előtt ki kell emelnünk. Minthogy a kályhák égési gázai a kisebb kályhák kivételével a kéménybe vezettetnek, azért, hogy a találmány főcéljának eleget tehessünk, vagyis a nagy levegöfölöslegét megakadályozhassuk, első sorban a kéményhuzamnak a kályha huzamára való behatását kell megszüntetnünk. Erre szolgál az 1. ábrában látható elrendezés. A (b) levezetőcső a kéménybe vezető (w) füstcsőnek alul nyitott (x) bővítésébe torkol, még pedig torkolatával lefelé. Ezáltal elérjük, hogy az égési gázok biztosan a (w) füstcsövön át a kéménybe vonulnak, továbbá, hogy a kéményhuzamnak a kályha huzamára való