46373. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet gázlámpáknak meghatározott időben való önműködő meggyújtására és eloltására
lappal közös forgási csapon, tehát azzal koncentrikusan vannak ágyazva és azzal egyidejűleg forgattalnak el az óramű segélyével. A két tárcsa közül a fölső a félköralakú (E) hasítékkal (3. ábra) bír, melynek sugara és szélessége a számlap hasítékának ugyanazon méreteivel egyenlők; mindegyik tárcsára egy-egy (F) (2. ábra), ill.(G) csap (3. ábra) van megerősítve, melyek a számlapnak (B) hasítékán át (1. ábra) kifelé nyúlnak és egy-egy mutatóval ellátott vezetőgombot hordanak. A fölső (D) tárcsához (2. ábra) tartozó (G) csap mutatója (Y)-nal (1. ábra), a másik csap mutatója pedig (X)-el van megjelölve, ahol is az első mutató a lámpa meggyújtásának, a második pedig az eloltásnak felel meg. A két (C, D) tárcsa egyenlő nagy, de egyik sem egészen köralakú. Mindegyik tárcsának kerülete két különböző átmérő szerint van szerkesztve, mindkét tárcsa tehát két különböző félkörterületből van alkotva, melyeknek kerületi átmeneti pontjai a meggyújtás, ill. az eloltás időpontjainak felelnek meg. A szerkezet működése a következő : Tegyük föl, bog}' az illető lámpát délután 5 órakor kell meggyújtani és reggel 7V2 órakor eloltani Már most az (F, G) csapok (1. ábra) segélyével a meggyújtás- | nak megfelelő (Y) mutatót a 24- órás számlap 17-esére (12-}-5), az eloltásnak megfelelő (X) mutatót pedig a számlap 7-ese és 8-asa közé középre hozzuk. Ezen célból elsősorban is a (C, D) tárcsákat az (A) számlaphoz szorító (H) forgási csapnak csavarját kell oldani, bog}' a mutatókat kézzel a kívánt állásokba lehessen hozni, minek megtörténtével a tárcsákat az említett csavar segélyével ismét a számlaphoz szorítjuk, oly célból, hogy a tárcsák a számlappal együtt forgattassanak el. Minthogy az (F, G) csapok, valamint az azokkal mereven összekötött mutatók, a hozzátartozó tárcsának forgási pontjától balra, ill. jobbra és azon az átmérőn vannak elrendezve, mely a két félkörterületet elválasztó vonallal egybeesik, a lámpa meg fog gyújtatni, mihelyt a számlap az 5 órának megfelelő (17)-est, az (Y) mutatóval egyidejűleg, a vezetőrúddal ellátott (I) gázbebocsatószelepnek (I) vége elé hozza, mert a (17)-es állásnak a (C) tárcsa kiálló részének (a) átmeneti pontja (2. ábra) felel meg, a nagyobb átmérőjű féltárcsa pedig a kúpos (L) gázszelepet balra nyomja és így a gáznak a lámpába való beáramlását lehetővé teszi. A lámpa már most a szúró láng révén meggyújtatik és azután az egész kívánt időtartam alatt azaz mindaddig égve marad, mig a számlap a tárcsákkal és így az (X) mutatóval és a (71/2)-essel a gázszelep végéhez nem érkezik, amikor is a szelep a nagyobb tárcsaátmérőből a kisebb átmérőbe való átmenetnél a szelep mögött célszerűen elrendezett (M) rúgó hatása alatt ismét záródik és így az egész beáramlását megakadályozván, a lámpát magát eloltja. Az órának fölhúzását, miként említtetett, önműködően is lehet eszközölni, pld. oly szerkezet segélyével, mely a láng üveghengere fölötti légáram segélyével hajtatik és mozgását egyidejűleg az óra rúgójára viszi át. Ezen szerkezet az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (N) szárnyas kerékből áll. Az égési gázoknak eltávozásakor az üveghenger (0) végénél tudvalevőleg | légáram keletkezik, mely a szárnyas kereket forgásba hozza. Ezen forgó mozgást eiry, a szárnyas kerék függélyes tengelyének végén, magában az óratokban elrendezett végtelen csavara az óra fölhúzására szolgáló kis kerékre viszi át. Világos, hogy, mikor az órarúgó egészen föl van húzva és a lámpa tovább ég, akkor szárnyas kerék nem fog elforogni, mert ebben az esetben az órarúgó maga elegendő ellenállást fejt ki. Az órarúgónak önműködő fölhúzására a légáram helyett magát a láng üveghengeréből szármáz hőt is föl lehet használni. Az ezen célra szolgáló szerkezet, mely szintén a lámpa henger vége fölött rendezendő el, a 4. ábrában van föltüntetve és négy ürős (P, P', Q, Q') iiveggömbböl áll, melyek közül a diagonálisan szemközt fekvők egy-egy összekötő cső útján közieked-