46330. lajstromszámú szabadalom • Elektromosan hajtott kocsisor

nak armatúrái ugyanakkora fordulatszámmal járnak. Az (U) átkapcsolónak a (II) állásánál az elektromotorok a fékezésnek megfelelően vannak kapcsolva, áz (1, 2) armaturaveze­­tékek a (B) fékellenállással vannak össze­kötve, a dinamó által szolgáltatott áram pedig a kapcsoló emeltyűkre szigetelten fölerősített (E) áthidaló kontaktus útján köz­vetlenül a mágnestekeresekbe vezettetik. A 11. ábrán föltüntetett kapcsolás telje­sen megfelel a 10. ábrában föltüntetett kap­csolásnak, ahol is az azonos részek azoöos betűkkel vannak jelölve. Eltérés csak annyi­ban van, hogy a 11. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az armatúra- és a mág­nestekercsek sorba vannak kapcsolva. E he­lyett azonban akként is járhatunk el, hogy ugyanazon hajtó tengelyhez tartozó elektro­motoroknak két-két armatúra- és két-két mágnestekercsét sorba és az így nyert cso­portokat párhuzamosan kapcsoljuk. A 10. és 11. ábrákban föltüntetett beren­dezéseknek közös jellemző momentuma az, hogy az armatúra és a mágnestekercsek elkülönített vezetékek útján akként táplál­­tatnak, hogy azok egyetlen átkapcsoló segé­lyével előrejárásra, visszajárásra és féke­zésre állíthatók be. Ha ezen berendezéseknél az armatúra­­tekercsek áramköreit a mágnestekercsek áramköreivel sorba kapcsoljuk, akkor a ha­ladási sebesség a vonatellenállás nag3rságá­­hoz képest önműködően szabályoztatik. Ez azáltal történik, hogy növekedő vonatellen­állásnál az armatúrákban nagyobb áram­mennyiség jutván be, az egyes mágneste­kercsekben a gerjesztési áramerősség ön­működően növekedik, minek folytán nagyobb vonóerő mellett a haladási sebesség csök­ken. A vonatellenállás csökkenése esetén a fordított eset áll be. A 7., 10. és 11. ábrákban föltüntetett kapcsolásoknál igen érzékenyen szabályoz­ható fékező hatást érhetünk el azáltal, hogy az elektromotorok mágneses tekercseit a vonat dinamógépe segélyével tápláljuk, ami­kor is az armatúrákat nem szabályozható fékezési ellenállásoknak megfelelően kap­csolhatjuk. A fékező hatás azonnal beáll, mihelyt a (D) dinamógépet gerjesztjük. A dinamó feszültségének kisebb értékei már az elektromotorok mágneseinek elegendő mértékű gerjesztésére is elegendők. Hogy ezáltal a fékezés szabályozásának érzékeny­ségét ne befolyásoljuk, a vezetékbe a di­namógép és az áthidaló kontaktus közé megfelelő nagyságú elékapcsolt ellenállást iktatunk. A vonat tovamozgatásáraelegendőadhaesió elérésére már most teljesen elegeudő volna, ha az egyes járműveknél csak egyetlen tengelyt hajtanánk a részletezett módok egyike szerint. Az il}- vonatok azonban rossz karban lévő és sikamlós útakon való közlekedésére még nem egészen alkalma­sak, mert a pálya görbületeinél a vonó­erőknek a nem hajtott tengelyeken föllépő oldalirányú komponensei a kerekeket nor­mális nyomukból eltéríteni igyekeznek. En­nek beszüntetése céljából a jelen találmány szerint az 1. és 2. ábrákban föltüntetett módon a vonat összes kerekeit hajtjuk úgy, hogy az egyes tengelyek között föllépő húzó és toló erők és ennélfogva ezeknek oldal­irányú komponensei is a minimumra redu­kálódnak. Az ily vonatok egyes kocsijainak szoká­sos szerkesztési módja abban áll, hogy a mellső kerekek az irányítás céljából elállít­­hatóan, a hátsó kerekek ellenben nem elál­­líthatóan, a kocsiszekrénnyel mereven össze­kötve rendeztetnek el. Mivel azonban az ekként szerkesztett kocsik középvonalai az út görbületein való járás alkalmával a mellső tengelyekkel aránylag hegyes szöget képez­nek, az összes kerekek hajtásának ellenére az egyes tengelyek között még fönnmaradó húzó és tolóerők még mindig zavarólag ható, oldalirányú komponenseket adhatnak. Hogy ezeket is a legkisebb értékre csök­kentsük. a jelen találmány szerint a hátsó tengelyeket is eláilíthatóan rendezzük el. Ezáltal az egyes tengelyek irányítási szö­gei és ennélfogva az esetleg föllépő oldal­irányú komponensek is az előbb említettek­nek kbl. felére redukálódnak. Ezen hatás

Next

/
Thumbnails
Contents