46330. lajstromszámú szabadalom • Elektromosan hajtott kocsisor
ján összeköttetnek és egyidejűleg minden egyes armatúra számára, melyek kisebb vagy nagyobb ellenállásra kapcsoltatnak, egy-egy külön áramkör létesittetik. A távkapcsoló a 7. ábrában a kétpólusú (u) átkapcsoló gyanánt van föltüntetve, mely a két (X, Y) solenoid segélyével elállítható. A (C) armatúra és az (I) mágnestekercs a föntemlített (e) elektromotorok valamelyikének alkatrészei. A -j- i kapocs az (1), a - c kapocs pedig a kettő fővezetékkel van összekötve. A—i és a c kapcsokból kiinduló vezető drótok a kétpólusú (u) átkapcsolónak forgási pontjaihoz vezetnek. Mikor az (X) solenoid az átkapcsoló karját lehúzza, akkor a—i és a -j- c kapcsolók a (3) vezető útján akként köttetnek össze, hogy az elektromotor a 3. ábrában föltüntetett módon főáramköm motor gyanánt működik. Mihelyt azonban az (Y) solenoid az átkapcsolót átváltja, akor a kapcsolások akként változnak meg, hogy az előbb leírt kapcsolás áll elő: (i)-ből az áram a (4) vezetéken át közvetlenül a (2) fővezetékbe folyik, míg a -¡- c armaturakapocs az (5) vezető útján a (w) ellenálláshoz kapcsoltatik, mely utóbbi közvetlenül a második (c) armaturakapocshoz vezet. Ekként az egyes armatúrák áramköreiben egymástól független fékező áramok keletkeznek, mihelyt csak a mágneses tekercsek tápláltatnak. Ha a hajtó kerekeken föllépő vonó erő egyenlővé tételére az 5. ábrán föltüntetett differenciális közlő művel biró szerkezetet vagy oly berendezést használunk, melynél minden hajtó tengely motorjának armatúrája és mágnestekercsei sorba vannak kapcsolva, akkor sokkal eg37szerűbb kapcsolást alkalmazhatunk. Ily foganatosítási alakot láttat a 10. ábra az előbbi, all. ábra pedig az utóbbi esetre vonatkozólag. Ezen kapcsolás a távkapcsolókat fölöslegessé teszi, e helyett azonban négy (1, 2, 3, 4) vezetéket kell az egész vonaton átvezetni. A 10. ábrában (D) az áramszolgáltató dinamó, mely vagy öngerjesztéssel működik vagy a föltüntetett módon gerjesztő dinamó segélyével tápláltatik. Az armatúrák (a)-val,. a járművek elektromotorjainak mágneses tekercsei pedig (b)-vel vannak jelölve. A két pólusú (U) átkapcsolónak (I) állása az előrejárásnak, (II) állása a fékezésnek, (III) állása pedig a visszajárásnak megfelelő állás. Az átkapcsolónak (I) állásánál az áram a dinamó -f- pólusától az (1) vezetékbe folyik, majd az elektromotorok összes armatúrái felé ágazván el, a (2) vezetékben ismét egyesül, azután az átkapcsolón át a — (3) vezetékbe folyik, innen a mágnestekercsekbe ágazik el, végül a (4) vezeték útján a dinamó — pólusához tér vissza. Az átkapcsolónak (III) állásánál a kapcsolások csak annyiban változnak, hogy az áram az (a) armatúrákon a (2) vezetékből az (1) vezeték felé haladván, áramlik át. Ezen kapcsolásnál az összes elektromotorok gerjesztési áramának erőssége ugyanakkora. mivel nem okoz nehézséget a mágneses tekercseket egyenlő ellenállásúakra készíteni, ahol is: „ . , . . , . armaturaáramok összege Gerjesztesi aramerősseg = ;;;5—■ elektromotorok szama Minthogy az egyes armatúrák ellenállásai, valamint a motorok mágneses viszonyai majdnem egyenlőkké tehetők, az armatúrák áramának erősségei lényegileg a járás alkalmával ellenök ható elektromotoros ellenállás nagyságától függnek. Minthogy azonban az összes elektromotorok gerjesztése ugyanakkora, az elektromotoros ellenállás ezenkívül csak a fordulatszámtól függ. Az 5. ábrán föltüntetett hajtószerkezet segélyével azonban, ahol is egy-egy tengely kétkét hajtókerekek között egy-egy differenciális közlőmű van elrendezve, az összes armatúrák ugyanakkora fordulatszámmal járnak; ugyanis a differenciális közlőmű útján az elektromotorok tengelye a vonat haladása közben — a már részletezett módon — oly fordulatszámmal jár, mely a két kerék fordulatszámának számtani középarányosából adódik ki. Egy kocsinak haladási sebessége azonban az egy tengelyhez tartozó két hajtókerék kerületi sebességeinek számtani középarányosával egyenlő, az egyes kocsik haladási sebessége pedig a kocsikapcsolás folytán minden kocsinál ugyanakkora. Tehát az egész vonat elektromotorjai
