46013. lajstromszámú szabadalom • Tartány, főként mustár számára

lásakor a kibocsátó szelep megnyílik, míg a forgattyú elbocsátásakor ez utóbbit rugók vagy effélék a kezdőhelyzetbe rántják vissza, minek következtében a kibocsátó szelep elzáródik. A találmány tárgyának egy példaképpeni kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti föl, melyen az 1. ábra a tartány függélyes metszete, a 2. ábra a forgattyútengellyel összeköttetésben álló tolórúd nézete a 6. ábra (A) vonala szerint vett metszetben, a 3. ábra a forgattyútengelyt a fönti tolórúddal összekötő villa elülnézete, a 4. ábra a tartány fölső részének nagyobb léptékben rajzolt metszete és nézete az 1. ábrán látható (1) nyíl irányában, az 5. ábra a forgattyú hajtóművének nagyobb léptékben rajzolt vízszintes metszete, a 6. ábra a tartány fölülnézete, a 7. és 8. ábra pedig a forgattyú agyának nagyobb léptékben rajzolt oldalnézete és fölülnézete. A föltüntetett kiviteli alaknál az (n) tartány (n3) feneke közepén (n4) mélyedéssel van ellátva, mely az üreges (a) rúd végének fölvételére szolgál. A tartányt az (nl) födéllel szuronyzár köti össze, melynek a tartányra erősített (o) csapjai a födél (ol) görbe hasítékaiba vezettetnek. A födél (n5) nyakába a forgattyú hajtóműve, a (d) kifolytató cső és üreges (a) rúd van ágyazva. A (b) csavarkerék (bl) agynyúlványának alsó része belül hatszögletesre van kiképezve s ezen üregbe az (a) rúdnak szintén hatszögletes (al) feje van tolva úgy, hogy a forgásba hozott (b) kerék az (a) rudat magával viszi. Az (a) rúd üregének fölső széle befelé kissé le van rézselve, hogy minél szorosabban csatlakozzék a helytálló (d) kifolytató csőhöz, melynek alsó vége szintén megfelelően le van rézselve. A födél (n5) nyakához a csavarhajtómű fölvételére és az (f) csavar ágyazására szolgáló (n6) csésze csatlakozik, mely (p) födéllel van lezárva. Ez utóbbi (pl) nyakába csavarmenetek vannak vágva, melyekkel a, (d) kifolyató cső megfelelő csavarmenetei kapcsolódnak. A (d) kifolyató cső és az üreges (a) rúd közötti tömítés fokozására vagy megeresztésére egy (q) ellencsavaranya szolgál. Az (e) forgattyútengely az (f) csavarban eltolhatóan vau elrendezve, azonban a tengely (el) része (5. ábra) négyszögletesre van kiképezve úgy, hogy az (f) csavar a (h) forgattyú elforgatás^ alkalmával az (e) tengellyel együtt forog. Az (f) csavar agyrészének (m3) üregében, melyet egyfelől az (e) tengely (r) gyűrűje, másfelől egy (rl) gyűrű zár el, egy (m) rúgó foglal helyet, mely az (r) gyűrűre nyomást gyakorol s ezáltal az (e) tengelyt a nyugalmi helyzetbe vezeti vissza. A (h) forgattyú az (f) csavar agyának meghosszabbítására van erősítve s a forgattyú (hl) agyán (í, il) rézsútos lapok vaunak kiképezve, melyek a (h) forgattyú elforgatásakor az (e) tengelyre erősített (g) harántcsapon csúszva, ez utóbbira nyomást gyakorolnak és ennek folytán az (e) tengelyt eltolják. A forgattyú (hl) agyát a (h2) helyen a forgattyúhoz erősített (s) süveg födi el, melyhez belül egy (sl) tekercsrúgó egyik vége van erősítve, míg a rúgó másik vége a (g) csapot veszi körül. Az (sl) rúgó főként a forgattyú mozgását segiti előre á nyugalmi helyzetbe való visszavezetés alkalmával. Az (e) tengellyel párhuzamosan a (p) födél fölött egy (k) rúd van ágyazva, mely szintén egy (m) rúgó hatása alatt áll. A (k) rúd (zl, z2) ágyakban nyugszik (6 ábra), melyek a (p) födélre vannak öntve. A (k) rúdra egy (t) villa van erősítve (2. és 3. ábra), melynek (tl) ágai az (e) tengely (u) gyűrűs hornyában nyugosznak s a tengelyt félköralakban körülveszik, minek következtében az (e) tengely eltolásakor a (t) villa a (k) rudat ugyanazon irányban szintén eltolja. A (k) rúdnak a (t) villával átellenes végére (v) kar van erősítve, melynek (vl) csapja a (p) födélre erősített (x, xl) ágyakban nyugvó s a (k) rúdra merőlegesen álló (kl) rúd (w) karjának (wl) basítékával kapcsolódik. A (kl) rúdra még egy (11) kar van erősítve (4. ábra), mely egy (y) miverzális csuklót hord. Ez utóbbival egy (12) emelő kapcsolódik, mely a (d3) szeleptesthez erősített (13) karral csuklós kapcsolatban áll.