45958. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélőrelais
— 2 — ellenállás által még megfelelő határokon belül változtathatjuk. A III. Thomson-féle rezgéskör a vele összekötött lámpaáramkörből veszi energiáját és pedig annál fokozottabb mértékben, minél kisebb saját ellenállása. A IV. távbeszélő áramkörénél saját áramforrástól eltekintünk és a távbeszélő kapcsolásának megfelelően indukciósáramok (1. kapcsolás), eltolódó áramok (2. kapcsolás) vagy részáramok (3. kapcsolás) által tápláltatik, mely utóbbi esetben egy ellenállást kell előkapcsolni. Az alábbi leírásban és a rajzon a relaisáramkör megjelölése minden esetben ugyanaz. Ez a relaisáramkör a II —)— izzólámpaáramkörből és a III — Thomson-féle rezgésáramkörből áll. A relaisáramkörben az 1. indukcióstekercs (1., 2., 3. és 7. ábra), vagy egy egyszerű egyenes drót (4., 5., 6., 8. és 9. ábra) (amidőn a vonallal való indukcióskapcsolás el van hagyva), vagy pedig egy bekapcsolt, evakuált izzólámpa vagy nem evakuált platinalámpa (10. és 11. ábra) van elrendezve. Az (1) indukcióstekercs vagy egyenes drót természetesen hűtőspirál gyanánt is lehet kiképezve. (2) az ábrákban egy szabályozó ellenállást (tolattyús reostátot stb.), (3) az izzólámpát jelöli, melyek vezetékei solenoid-szerűen föl vannak tekercselve és egy kétsarkú mágnesmezőt állítanak elő. (4) a változtatható kondenzátort jelöli, mely a III. rezgéskörbe van bekapcsolva. (5) a szabályozható önindukciót jelöli. Az I. vonal áramkörének és a IV. távbeszélő áramkörének alkatrészei a rajz összes ábráiban ugyanazon számokkal vannak jelölve. csolható, ha erősebb áramok használandók, mert éppen az áramingadozások a táplálóáram erősségével nagyobbodnak és kissebbednek. Ezenkívül még egy harántmágneses mező előnyös, mert ezáltal az erővonalak fogvatarthatók. Mindezt a legkényelmesebben és legegyszerűbben akkor érjük el, ha spirálszerűen tekercselt szénizzószálakkal biró izzólámpákat használunk, mimellett az áramvezetődrótot egy lágy vasmaggal ellátott csévére tekercseljük (elektromágnes), vagy egyszerűen hengeres vagy kúpalakú szolenoiddá tekercseljük föl, mint ez a rajzon világosan látható. Emellett bizonyos körülmények mellett mindazok az izzólámpák előnyösebbek, melyek izzószála nagyobb ellenállást nyújt. Ha a relaisnek működtetetésére közbenső állomás gyanánt és hoszszú távvezetékek mellett nagyobb feszültségek alkalmazandók, akkor ezt vagy a Thomson-féle rezgőáramkörben való transformálás által érhetjük el vagy pedig a relaisáramkörben nagyobb feszültséget alkalmazunk, mimellett az egyes izzólámpákat sorozatosan kapcsoljak. Ha a távbeszélő kis távolság mellett a rezgéseket közvetlenül veszi föl, akkor az az eset léphet föl, hogy a rezgések igen erősek. Ebben az esetben a rezgéskörbe egy fojtóellenállást kell bekapcsolni, mely beállítható elektródákkal biró elektrolytikus cellából áll. Az egész berendezés négy részre oszlik: I. A vonal áramköre. II. A relais áramköre. III. Thomson-féle rezgéskör. IV. A távbeszélő áramköre. Ez a négy áramkör egymással össze van kötve és pedig: 1. Mágnesesen (indukciósán), 2. Elektromosan (kapacitásosan). .3. Galvánikusan, mimellett az egyes áramkörök között az összes lehetséges kombinációk figyelembe veendők. Emellett az I. vonal áramát a távolfekvő állomás elemei stb. szolgáltatják, miért is ez az áram a jelen esetben nem jön tekintetbe. A II. relais áramát egy világítási központból, akkumulátor telepbői vagy hasonlóból vesszük és egy szabályozó-Mühödési mód: A vonal (1. ábra) igen gyönge beszédáramai pl. mágneses indukció által (9)-röl a lámpa (1, 2, 3) áramkörére vitetnek át, mimellett a vonal igen gyenge beszédváltakozóáramai által a (3) izzólámpa áramkörében pontosan megfelelő váltakozó feszültségek indukáltatnak. Ezek a váltakozó feszültségek azonban az eredeti egyenáram feszültségeit majd növelik, majd csökkentik, miáltal oly hullámáram lép föl, mely sok-i
