45862. lajstromszámú szabadalom • Vetülékillesztő páratlan számú zsinórzathoz

talanná teszi, ha a baloldali tapintó érzi meg először a vetülékhiányt. A 11. ábra a jobboldali tapintószán belső végének oldalnézete. A 12. ábra jobboldali tapintószán belső végének függélyes metszete. A 13. ábra a jobboldali tapintószán keresztmetszete. A rajzon föltüntetett, a találmány értelmében berendezett, három zsinórzattal bíró szövőszéknél a esévekieserélőszerkezet a jobb oldalon van elhelyezve. A szövőszék két, szokásos oldaltapintó-villákból álló vetülékhiánytapintóval van fölszerelve. E tapintók a megkülönböztetés céljából az alábbiakban (A) fővillának és (B) társvillának vannak nevezve. A vetülék-illesztés az 1. és 2. ábrabeli vázlat magyarázatából tűnik ki, mely ábrákon a szádképzés és a bevetés szokásos módon van jelezve. Az 1. ábrán föltételeztük, hogy a vetülékfonal akkor használtatik föl teljesen, amikor a vetélő balra mozog, mint ezt a részben teljesen, részben pontozottan rajzolt vonal mutatja (bevetés 1). Ebben az esetben a szövőszék baloldalán levő (A) fővilla érzi meg először a vetülékhiányt. E bevetésre és tapintásra az üres vetélő öt holt vagy üres bevetése következik, mint ezt a 2., 3., 4., 5. és 6. bevetésnek megfelelően rajzolt pontozott vonalak jelzik. Ezen holt bevetések alatt a zsinórzatok rendes sorrendben váltatnak át és mozgattatnak. A 6. bevetés végén az üres vetélő a szövőszéknek a esévekieserélőszerkezet felőli jobb oldalán foglal helyet, mire új vetüléket kap. A 7. bevetés balra halad és az új vetélő fonalát ugyanazon vetülékszádba helyezi, mint amelyben a hiány bekövetkezett. Ennek folytán egy esetben sem képezhetik oly szád, mely nem tartalmaz teljes bevetést, mimellett a szád egy részleges bevetést is tartalmazhat, ha balról jobbra haladó bevetés közben a fővilla érzi meg a vetülékhiányt. A 2. ábra azt a működést mutatja, mely akkor következik be, ha a szövőszék jobboldalán levő (B) társvilla érzi meg a vetü[ lékhiányt, amidőn a vetülék a vetélőnek balról jobbra való haladása közben fogy ki, mint ezt a bevetés (1) jelzi. E bevetést és tapintást két, a 2. és 3. bevetéssel jelzett üres bevetés követi, melyek befejeztével az üres vetélő a kicserélés felüli oldalra kerül, hol új vetüléket kap. A 4. bevetés az új vetülékből fonalat helyez a szádba. Minthogy az említett bevetések közben a zsinórzatok rendes sorrendben mozgattattak, ennélfogva az új fonal ugyanazon szádba helyeztetik, mint amelyben a vetülékhiány bekövetkezett. Ennélfogva minden 1 esetben egy szád sem tartalmazhat egy bevetésnél kevesebbet. A föntvázolt működések a csévekicserélés más és más késleltetését teszik szükségessé, aszerint, hogy melyik villa érezte meg először a vetülékhiányt. Természetes, hogy az üres bevetések közben a két villa fölváltva tapint, miért is a külön tapintások kiegyenlítéséről megfelelően gondoskodnak. Ezenkívül az üres bevetések közben a szövet föltekercselése is megakasztatik úgy, hogy a szövetben a hiányos helyek képzése kiküszöböltetik. Az alábbiakban a 3—8. ábrák alapján az (A) fővilla és az ezzel kapcsolt berendezések vannak leírva. Maga a villa szokásos szerkezettel bír és szokásos módon a (C) villaszámba van szerelve, mely a mellgerendára erősített (D) vezetékben hátra és előre csúszik. A villa egy ismert szerkezetű és kellő időpontban működő (E) vetiilékkalapáccsal működik össze. A (C) szánt egy szokásos (a) rúgó (4. ábra) hátra-vagy befelé nyomja. A vetülékvilla és a szán a Northrop-féle szövőszékeknél szokásos (F) indító- vagy átváltótengellyel működik össze, hogy a esévekieserélőszerkezet működésbe hozassék. Minthogy ezen indító- vagy átváltótengely és a cszévekicserélőszerkezet között az összes kapcsolatok változatlanul maradnak, ennélfogva az utóbbi szerkezetből — ennek jelzésére — csak az (F) tengely van a rajzokon föltüntetve. Azonban a jelen esetben az indítótengelyre erősített (G) kar nem közvetlenül működik össze, a