45469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromotorok indítására
variátorcsoportot az elektromotor fegyverzetével párhuzamosan, azután pedig azzal szorosan kapcsoljuk, míg végül egészen kikapcsoljuk. Egyidejűleg az első áramlökés legyöngítésére kis temperatura coefficienssel bíró elegendő nagy ellenállást kapcsolunk be. A rajzban föltüntetett különböző kapcsolások egymástól főképen az állandó pótellenállások hozzákapcsolási módjában térnek el. Az 1—6. ábrákban közönséges kézikapcsolás számára van az eljárás keresztülvitelére szolgáló elrendezés föltüntetve. A gyakorlatban természetesen majdnem kizárólag önműködő kapcsolókat, relais-ket stb. alkalmazunk a kapcsolásnak távolból való keresztülvitelére, ezen esetre azonban elegendő magyarázat gyanánt szolgál a 7. ábra, mievl a különböző kombinációk az ismert önműködő szerkezetekkel sokféle alakban hozhatók létre. Az 1. ábra mellékáramú motoron mutatja a berendezést, melynek segélyével a (6) pont körül forgatható (5) kapcsolóemelővel, ennek (9) kezdő állásában, a (3 és 4) variátorok az (1) fegyverzettel párhuzamosan vannak kapcsolva, míg a (2) közönséges ellenállás a fegyverzet elé van kapcsolva. Ha pl. 4 lóerejű, 220 Voltos motorról van szó, mely tehát teljes terhelésnél körülbelül 15 Amp.-t fogyaszt, úgy kb. 45 Amp. erősségű kezdeti áramlökés volna megengedhető. Ha ily nagyságú áramokig megyünk, úgy ezen eset a következőképen számítható ki: Az elektromotor fegyvorzetének saját ellenállása kb. 1 Ohm. A variátorok ezen feszültség számára rendesen oly -elemekből állíttatnak össze, melyek mindegyike kb. 5 Amp. és 140 Volt maximális terhelésre van méretezve. így tehát a mótor által fogyasztott 15 Amp. terhelési áramnak megfelelően 3 ily elemet kell parallel kapcsolni. Ezen variátorokat célszerűen nem maximális feszültségi határukig, a világosvörös izzásig, hanem kapacitásuknak kb. »/* részéig, vagyis rendesen 100 vagy legföljebb 110 V.-ig vesszük igénybe, mivel ekkor már változóságuknak legnagyobb részét amúgy is elérték és további ízzítási igénybevétel által nem sokat nyerhetnénk többé. A jelen esetben pl. 100 V.-ig legyenek a variátorok megterhelve. A variátorok ellenállása 5 Amp.-es és maximálisan 140 V.-os elemenként kb. 3 Ohm, vagyis a három párhuzamosan kapcsolt variátoré kb. 1 Ohm; ha ezen ellenállás a mótor fegyverzetével az indítás elején párhuzamosan van kapcsolva, ezen párhuzamos elágazás számára az összellenállás kezdetben kb. 0.5 Ohm lesz. A (2) elékapcsolt ellenállás méretezése szempontjából tekintetbe kell vennünk, hogy ennek az átkapcsolás pillanatában 220 -—100 = 120 V. feszültséget kell fölvennie, mivel a variátorokat csupán 100 V.-ig kívánjuk megterhelni és a velük párhuzamosan meginduló mótor elektromótorikus ellenereje is ezen pillanatban 100 V.-ra emelkedett. Ennek folytán, mivel a mótor áramának nem szabad 15 Amp. alá sülyedni és a variátoroknak 100 V.-nál elemenként 4.8 Amp, a jelen esetben tehát a 3 elemnek 14.4 Amp. áramerősségre van szüksége, összesen 29.4 Amp. összáramot kapunk, vagyis az elékapcsolt ellenállás 120 —Q .4 =4-08 Ohm legyen. Ezen számokból elméletileg kezdeti áramlökés adódik ki. Ebből az első pillanatban a még nyugvó fegyverzeten 24 Amp. és ugyanennyi a még hideg variátorokon folyik át, mivel mindkét ellenállás egyenlő, vagyis 1 Ohm. Va'óságban ezen elméletileg 48 Amp.-es áramlökést még a legérzékenyebb mérőeszközökkel sem lehetne kimutatni, legföljebb kb. 42 Amp.-t vehetünk észre igen rövid pillanatig, mert a másodpercnek már igen kis törtrésze is elegendő, hogy a variátorok valamivel fölmelegedjenek és hogy ellenállásuk növekedjék, továbbá a fegyverzet is rendesen azonnal megindul és így ellenerőt fejt ki. Most néhány másodpercen belül a mótor sebessége kb. rendes fordulatszámának feléig emelkedik, míg a variátorok sötétvörös íz-
