45469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromotorok indítására
- 3 -zásig melegednek föl és az összáram ezen első indulási periódus alatt a kiszámított 29.4 Amp.-re sülyed. Ezen pillanatban éressék el pl. 100 V. fegyverzeti feszültség és az átkapcsolás pl. az 1. ábra szerint olyként történik, hogy az (5) kapcsolóemelő a (9) kontaktusról gyorsan a (7) kontaktusra állíttatik. Mivel a (9) kontaktust el kell hagynunk, mielőtt a (7) kontaktus érintetnék, a variátorok egy pillanatra kiiktattatnak, ezen pillanat azonban, különösen ugró kapcsolóknál, oly rövid, hogy a vörösízzó vasdrótellenállások ezalatt nem hűlhetnek je. Mivel ezenfölül a variátorok a kapcsoló ^7) állásában párhuzamosan vannak az állandó (2) ellenállással kapcsolva, mely, amint kifejtettük, a jelen példánál ezen pillanatban 120 V. feszültséget emészt föl, úgy elegendő pontossággal tehetjük föl, hogy az ekkor valamivel erősebben, vagyis 120 V.-tal igénybe vett variátoroknak ízzási foka, még az ezen rövid átkapcsolási pillanat alatt kissé megnövekedett mótorsebesség tekintetbevételével is, nem változott és így ellenállásuk még ugyanaz, mint az átkapcsolás előtti pillanatban volt. A variátoroknak, minden tipus számára ismert karakterisztikája szerint, 100 V. és az előbb említett, kb. 4.8 Amp. áramerősség mellett 100 —4.8 = 21 Ohm elemenkénti ellenállást, vagyis a (3) párhuzamosan kapcsolt elem számára 7 Ohm ellenállást kapunk izzó állapotban. így tehát ezen 7 Ohm variátorellenállás a kb. 4.08 Ohm-nyi (2) elékapcsolt ellenállással párhuzamosan kapcsoltatik és ezen elágazásnak, most a motor «lőtt lévő, összes ellenállása kb. 2.06 Ohm-ra rúg, mely ellenállás részben állandó, részben pedig változékony ellenállásból áll. Mivel ezen pillanatban, a kapcsolóemelőnek a (7) kontaktusra való kapcsolásakor az elékapcsolt ellenállás 120 V.-t emészt föl, egy második pillanatnyi áramlökés keletkezik, mely elméletileg 120—2.6 = 46.1 Amp. erősségű. Ezen áramlökés a valóságban szintén nem észlelhető ezen erősségben, mert a forgó fegyverzet sebessége időközben valamivel emelkedni szokott és különben is gyorsulása már egy másodpercnél rövidebb idő múlva, rendesen csökkenti az áramot. Ezután az elékapcsolt ellenállást tartalmazó elágazásban uralkodó részfeszültség sülyedésével a variátorcsoport gyorsan lehűl és pedig a mótor sebességnövekedésének arányában, miáltal az ellenállás csökken. Ha pl. a gyakorlatnak megfelelően föltesszük, hogy kb. 200 V. ellenelektromótorikus erő elérésekor lekapcsolandók a még elkapcsolt ellenállások, úgy ennek a variátorokon és az ezekkel párhuzamosan kapcsolt állandó (2) ellenálláson 220—200=20 Y. fönnmaradó feszültség felel meg. Ezen 20 V. feszültségnél a variátorok elemenként 5 Ohm vagyis összesen 6 /s=l,67 Ohm saját ellenállásai bírnak csupán. Az összes elékapcsolt ellenállás ezen pillanatban tehát 1,67X4,08 rÍ67=p8 '2 oh m lesz. A mótor fegyverzetében akkor folyó áram tehát 20/1,2=16,7 Amp. lesz. Ebből az állandó ellenálláson kb. 5 Amp. a többi pedig a (3) párhuzamosan kapcsolt ellenálláson folyik át. Ezzel a tulajdonképeni önműködő indítási folyamat, mely ezek szerint két periódusból áll, be van fejezve és az (5) kapcsolókar a (8) kontaktusra állíttatik, miközben egyidejűleg érinti a (7 és a 8) kontaktust és ezáltal a kompinált kapcsolt ellenállás rövidre záratik. Ekkor ismét egy utolsó áramlökés lép föl, mely azonban a variátorok hatásmódjától független és ismert módon ép úgy számítható ki, amint ez a közönséges indító ellenállásoknak fokozatos lekapcsolásánál történik. Amint láthatjuk, módunkban van aszerint amint kisebb vagy nagyobb áramlökéseket engedünk meg az állandó (2) elékapcsolt ellenállás méretezését ennek megfelelően megszabni és továbbá a variátorok számát, valamint az átkapcsolás pillanatában való igénybevételüket megfelelően megválasztani, pl. a fönti esetben említett 100 V. helyett csak 90 V.-tal vagy 110 V.-tal stb. terhelhetjük meg azokat. A 2. ábra szerint továbbá az átkapcsolás pillanatában föllépő áramlökést azáltal csök-
