45321. lajstromszámú szabadalom • Fonó és verőgép forgó tányérokkal vagy forgó- és közbensőtányérokkal

Megjelent 1909. évi május hó 29-én. MÁGY. KIK. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 45821. szám. X1V/C. OSZTÁLY. Fonó- és verőgép forgó tányérokkal vagy forgó- és közbenső tányérokkal. SCHMIDT F. AUGUST MÉRNÖK BARMENBEN. A. bejelentés napja 1908 október hó 1-je. Elsőbbsége 1907 szeptember hó 30-ika. Fonó- és verő-gépeknél tudvalevőleg a j forgó-tányérokat valamint a közbenső tányérokat is mindig négy-négy kerék között rendezzük el, amelyek egy négyszöget alkotva, egymás között zártan egymással kapcsolódnak. A közbenső tányérokat rendszerint akkor alkalmazzuk, ha két parciális járatot egy- , másra keresztirányban akarunk alkalmazni, mimellett minden egyes parciális járatot két egymással szemben fekvő (a, a, b, b) keréktányér és a közös (c) közbenső tányér képezik (lásd az 1. ábrát). Forgó-tányéroknál a verőjárat kétféle lehet : vagy csak két hajtókereket látunk el (b, b) tányérokkal úgy, hogy a verő a rapportkészülék által befolyásolt (e) forgó-tányér behatása következtében vagy minden egyes keréktányéron megfordul, vagy pedig egyik keréktányérról a másikra futhat; emellett az (f, f) hajtókerekek a verőt az (e) forgó-tányér (g) szakaszán átviszik (2. ábra). Ha azonban mind a négy hajtókereket emeljük föl tányérokkal, úgy a verő nem csupán az 1. ábrán föltüntetett módon, hanem két egy-más mellett fekvő (a, b) tányér mentén is vezettető. Ily forgó-tányérjáratok alkalmazásánál már most a következőket tapasztaljuk, amit a 2—6 ábrák kapcsán fogunk leírni. Amint a 2. ábrából kitűnik, a verő útja a (dd, ff) osztókörökön belül fekszik úgy, hogy a keréktányérok jelentékenyen kisebbek, mint az osztó-körök. Ennek az elrendezésnek az a célja, hogy az (i) kerékoszlop és az (n) forgó-tányér-persely közötti tér az (m) verőtalp átbocsátása céljából egyenletesen elosztassék. (2. ábra,, Az (e) forgó-tányér (k) csúcsai ezen verővezeték mellett ugyancsak a (d) osztókörökön belül kerülnek. A 2. és 4. ábrabeli tányérelrendezésnél a forgó-tányér (k) csúcsai az osztókörök (h) érintkezési pontjaira kell hogy kerüljenek. Ebből az következik, hogy az egész verőjárat is, hogy az a verők lökésmentes vezetése mellett helyesen kivihető legyen, az osztókörökre kerüljön. A verőjáratnak ezen az osztókörökre való kihelyezése már most azt a hátrányt vonja maga után, hogy a forgó-tányér átmérője oly kicsiny lesz, hogy az (ml) verő talp a forgótányér (n) perselye mellett már nem tud elhaladni, amint az a 3. ábrából kitűnik, vagy pedig az (m) verőtalpat, hogy át-