45321. lajstromszámú szabadalom • Fonó és verőgép forgó tányérokkal vagy forgó- és közbensőtányérokkal

férjen, a többi verőrészekhez képest túlkicsire kell készítenünk (lásd a 3. ábrán jobboldalt). Ha azonban a forgó-tányér és verőtalp szokásos méreteit akarjuk betartani, akkor az osztó-körök átmérője jelentékenyen nagyobb lesz (4. ábra). Hacsak egyes forgó-tányér-járatokat alkalmazunk, akkor a hajtókerekeknek nagy átmérője csak csekély befolyással van az egész gép terjedelmére. Ha azonban, pl. oly gégéknél, amelyek két vagy több koncentrikus elrendezésű tányérsorral bírnak, ilynemű forgó-tányér-járatokat akarunk alkalmazni, akkor a gép rendkívül nagy terjedelmű lesz. Ezt elkerülni célja a jelen találmánynak, amely lényegére nézve abban áll, hogy a forgó-tányérok, nem mint eddig a verők talplemezei között, hanem ezek alatt rendeztetnek el úgy, hogy s forgó-tányéroknak csak a fölső fölületei szolgálnak a veirőtalpak vezetésére. Azáltal, hogy a verőtalp nem nyul a forgó-tányér alá, módunkban áll a verőket a forgó-tányér közepéhez közelebb hozni, 111. e tányért kisebbre kiképezni, anélkül, hogy emellett a verő közönséges méreteitől eltérnénk. Oly gépeknél is, amelyeknél felváltva forgó-tányérok és közbenső-tányérok vannak elrendezve, a közbenső-tányérnak szintén a verőtalp alá kell nyulniok, minthogy azok tekintettel a forgó-tányérok miatt megnagyobbodott kerektányérokra, szintén kisebbek lesznek. A találmány szerkezeti kivitelénél úgy járhatunk el, hogy a verőtalp alsó lemezét részben vagy egészen eltávolítjuk és az így keletkezett egylemezes verótalp biztos vezetése céljából kettős keréktányért alkalmazunk, amelynek hornyában a verőtalp vezettetik, Ugyanezt a célt elérjük akkor is, hogy lia a verőtalpat és a keréktányért régi alakjában hagyjuk, és a forgó-tányért mélyebben, az alsó verőtalplemez alatt rendezzük el. A verők ilynemű forgó-tányérelrendezés mellett ugyanoly biztos vezetést nyernek, mint hogy ha a forgó-tányért a talplemezek között rendezzük el; a verővezetés működésmódja a következő: Minthogy a verő súlypontja meglehetős magasan fekszik a verőtalp fölött, azért a verő a ráható centrifugálerő következtében kifelé billenni törekszik. Ez a törekvés a verővezetésnél már most akként érvényesül, hogy a súrlódó nyomás a talplemezek között a forgó-tányérnál fölülről hat, míg a nyomás a keréktányérnál alulról, hat, amint azt a 7. és 8. ábrán látható nyilak föltüntetik. A találmánynak itt említett kiviteli alakjai a 7—12. ábrákon vannak föltüntetve. A 7. ábra kettős keréktányérral és egylemezű verőtalppal bíró forgótányér-elrendezés metszete, míg a 8. ábra kétlemezű verőtalppal és mélyebben fekvő forgó-tányérral bíró elrendezés metszetét tünteti föl. A 9—12. ábrák egy egylemezű és egy kétlemezű verőtalp két-két nézetét ábrázolják. A szerkezeti elrendezés a rajzból kitűnik. A hajtókerekek elrendezése a forgó-tányérok és keréktányérok megerősítése olyan, mint általában szokásos, (lásd az 5. és 6. ábrákon egy régi szerkezetű közbensőtányér ill. forgó-tányér kiviteli alakját öszszefüggésben az ismeretes részletekkel. A 7. ábrabeli szerkezetnél a keréktányér alsó (a) része és a (c) forgó-tányér egyazon síkban feküsznek. Az (m) verőtalp az (e) horonyba nyúl és a keréktányér fölső (b) része által tartatik. A 8. ábrabeli szerkezetnél a (c) forgó-tányér egy közönséges verőtalp alsó (m) talplemeze alatt van elrendezve. A verőtalp célszerűen még egy második (z) szivdarabba] van ellátva, mely a forgó-tányérhoz hozzáfekszik, míg a másik a keréktányér mentén vezettetik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fonó- és verőgép forgó-tányérokkal vagy forgó és közbenső tányérokkal, azáltal jellemezve, hogy a verők (m) talplemezükkel a forgó-tányérra, ill. a közbenső tányérra fölfeküsznek úgy, hogy e tányérok alá nem nyúlnak a verők talplemezei.