45264. lajstromszámú szabadalom • Önműködő térközbiztosító berendezés

- 6 — vonat az (a) jelzőn (x) távolsággal túlhalad, a (d) nyomósínszerkezetre jut és ennek közlő- I sínjét oly irányban tolja el, hogy a (b) jelző mozgatószerkezetének (85) rúdját húzza le, mely viszont a Jt

tilosra állitó induktoremelőt emeli föl. Amint a vonat a (d) nyomósínszerkezet fölött elhaladt, a Jt

emelő ismét leesik és a (88) kilincs segélyével a (62) kilincskereket, illetve a (65) induktort forgásba hozza. Az induktor által fejlesztett áram a (66") vezetékből a (89) kapcsolókaron és a (91) kontaktuson keresztül a (92) vezetékbe folyik, ahonnan az (a) jelző mozgatószerkezetének (82) oldószerkezetébe jut és ezt működtetvén, a (81) kilincset, a (T) emelőből kiakasztja úgy, hogy ez leeshetik és az (a) jelzőt «tilos»-ra állíthatja. Amint a (b) jelzőnél a (Jt

) emelő pontozott helyzetébe leesett, a (89) átkapcsolót a pontozott helyzetbe nyomja, melyben ez az induktor (66") sarkát a (94) vezetékkel, illetve a (79, 80) kontaktuson át (8. ábra) a megelőző szakasz jelzőjéhez vezető (95) vezetékkel hozza összeköttetésbe. Ha a vonat (B)-től (A)-felé halad, úgy a (d) nyomósínszerkezetek közlősínjei oly irányban tolatnak el, hogy a (b) jelzőknél a (37) rudat húzzák le, illetve a három (S, T, Js

^ emelőt emelik föl, az (o) nyomósínszerkezeteknél pedig a közlősm oly irányban mozgattatik el, hogy a (85) rudazat húzza le, illetve a (Jt

) emelőt emeli föl, vagyis mindenkor az egyik menetirány jelzőkészüléke szolgáltatja az elektromos energiát, amely a másik menetirány jelzőjénél «tilos»-ra állító emelőjét fölszabadítja. A jelzőkészülék még egy igen egyszerű biztosítószerkezettel van fölszerelve azon célból, hogy a jelző helyesen állíttassák a mozgatószerkezet által, ha az (54) vagy az (55) drót elszakadna. Ezen célból az (56) jelzőkar (8. ábra) hosszabb oldalán támadó (54) drót nincsen közvetlenül a jelzőkarhoz erősítve, hanem a jelzőkarra szerelt (75 és 76) csigákon és az ugyancsak a jelzőkarra szerelt (77) gyűrűn van keresztülvezetve és végére a (78) súly van függesztve, mely egészen a (77) gyűrűhöz támaszkodik úgy, hogy ha az (54) drót lefelé húzatik, a jelzőkar a ' vízszintes tilos helyzetbe jut. Az (55) drót I ellenben közvetlenül a jelzőkarnak a forgáspontján túli végéhez van kötve és meghúzása a jelzőnek «szabad» állásba való emelését eredményezi. Ha az (55) drót elszakadna, úgy az (54) dróttal a jelzőt továbbra is le lehet húzni a «tilos» állásba, ha pedig az (51) állítókorong oly helyzetbe fordul, hogy a jelzőt «szabad»-ra akarná állítani, az (54) drót meglazul és a kellő nagyra választott (78) súly a jelző rövid karját lehúzza és hosszabb karját fölemeli úgy, hogy a jelző tehát «szábad» állásába is emelkedik. Ha ellenben az (54) drót szakadna, úgy a (78) súly leesik, a jelző rövid karja többé megterhelve nincs és a hosszabb karja bír túlsúllyal. Ha tehát az állítókorong oly irányban forog, hogy az (55) drótot feszíti, ez a jelzőkart a «szabad» állásba fogja emelni, ha pedig az állítókorong úgy forog, hogy az (55) drót meglazul a jelzőkar hoszszabb oldalának túlsúlya a jelzőt a «tilos» állásba állítja. A leeső (78) súly, mely egyébként valamely akusztikai jelzést is adhat, a drótszakadásra azonnal figyelmessé teszi a pályaőrt. Végül még megjegyzendő, hogy (S, T, Js és Jt

) karok lefelé való mozgását ajánlatos ismert mechanikai szerkezetekkel olykép szabályozni, hogy azok sülyedése egyenletesen és lassan történjék. Magától értetődik, hogy a súlyemelők helyett rúgókat is használhatunk a mechanikai energia fölhalmozására. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő térközbiztosító berendezés^ jellemezve azáltal, hogy egy nyomósínszefkezet egy mechanikai energiának helyzeti energia alakjában való fölhalmozására alkalmas oly mozgatószerkezettel van összekötve, mely a vonatok a nyomósínszerkezet fölött való elhaladása után egyrészt az illető térköz jelzőjének tilosra állítását végzi, másrészt I pedig mágneses induktort hoz működésbe, amely a megelőző térköz jelző- i jének mozgatószerkezetében fölhalmo- I zott energia hátralékos részét fölszaba-