45264. lajstromszámú szabadalom • Önműködő térközbiztosító berendezés

nagyobb távolságban helyezhetjük el a jelzőtől, csakis akkor fog a jelző tilosra állíttatni, ha a vonat a jelzőn bizonyos meghatározott távolsággal túlhaladt. A (Js) emelő csakis akkor jön működésbe, ha a (T) emelő működését befejezte, vagyis az elhagyott térköz jelzője csakis akkor állíttatik vissza szabadra, ha a vonat által elfoglalt térköz jelzője már tilosra állíttatott úgy, hogy ha a «tilos »-ra állítás a szerkezet valamely hibája folytán nem következnék be, a (Js) emelő sem jön működésbe és a megelőző jelző «tilos»-on marad és födözi a vonatot. A (66") vezetékbe (79, 79) kontaktusok vannak iktatva, melyek között az (56) jelzőkarra erősített (80) kontaktus létesíti a vezető összeköttetést, ha a jelzőkör «tilos» állásban van. Ezzel biztosítjuk azt, hogy ha maga a jelzőkör nem jutott a «tilos» állásba, pl. ha mindkét (54 és 55) drót elszakadt, a váltakozó áram nem juthat a megelőző térköz jelzőjéhez és ezt nem állíthatja «szabad»-ra. Ha az kívántatik, hogy a jelző tilosra állítása csak akkor következzék be, ha a vonat a jelzőt néhány száz, pl. 3000 méternyire elhagyta, úgy a nyomósínszerkezet és a jelző közötti hosszú rudazati vagy vonószerkezeti összeköttetését a következő elrendezéssel kerülhetjük el: Amint a 9. ábrából látható, az A—B menetiránynak megfelelő (a) jelzőkhöz képest a B—A menetiránynak megfelelő (b) jelzők (x) távolsággal el vannak tolva, mely távolság a fönt említett néhány száz, pl. 300 m. távolsággal egyenlő. Az (a) jelzőkhöz és a (b) jelzőkhöz is külön-külön (c, c), ill. (d, d) nyomósínszerkezetek tartoznak, melyek ugyancsak (x) távolsággal vannak egymáshoz képest eltolva. A mozgatószerkezet annyiban tér el az előbb leírttól, hogy amint a 7. ábrában pontosan jelezve van, a (T) tilosra állító emelőhöz is a (40) akasztó kilincshez hasonló (81) akasztókilincs van alkalmazva, mely a (T) emelőt fölemelt helyzetében megakasztja és addig tartja fogva, míg a (81) kilincs csupán váltakozó árammal mű , i ködő ismert (82) elektromágneses szerkezet segélyével ki nem akasztatik. A (JB

) szabadra állító induktoremelő (35) forgáscsapján még egy (Jt

) tilosraállító induktoremelő van lazán ágyazva (10. ábra), melynek a forgáscsapon túl meghosszabbított végén (84) csiga van alkalmazva, amely fölé a függélyes irányban eltolható (85) rúd (86) orra nyúlik. A (Jt

) emelő (87) karja a (88) kilincset hordja, mely a (62) kilincskerékbe kapaszkodik. Az induktor (66") vezetéke a (89) átkapcsolókarhoz van kapcsolva, melyet a (90) rúgó azon helyzetben igyekszik tartani, amelyben a (66") vezetéket a (91) kontaktussal hozza összeköttetésbe. A (91) kontaktustól a (92) vezeték vezet ugyanazon térköz másik menetirányú jelzőjéhez (7. ábra), ill. ennek (82) elektromágneses oldószerkezetéhez. Az átkapcsoló másik (93) kontaktusa a jelzőkar (79) kontaktusához vezető (94) vezetékkel van összekötve, melynek folytatását képezi a (95) vezeték. Míg a föntebb leírt elrendezésnél a nyomószerkezetek úgy voltak a jelzők mozgatószerkezeteivel kapcsolva, hogy a közlő sínnek egyik irányú eltolódása alkalmával az egyik menetiránynak, a közlő sín másik irányú eltolódása alkalmával pedig a másik menetiránynak megfelelő jelző mozgató készülékét hozta működésbe, addig a 9. ós 10. ábrában föltüntett elrendezésnél a (c) nyomósínszerkezetek mindenkor csakis az (a) jelzők, a (d) nyomósínszerkezetek pedig csakis a hozzájuk tartozó (b) jelzők mozgatószerkezetét működtetik, de olyképen, hogy a közlősín egyik irányú eltolódása a mozgatószerkezet (37) rúdját, a másik irányú eltolódása pedig a mozgatószerkezet (85) rúdját húzza le. A szerkezet működése a következő: Ha a vonat (A)-tól (B) felé halad, és a (c) nyomósínszerkezetet működteti, úgy ennek közlősínjét oly irányban tolja el, hogy az (a) jelző mozgatószerkezetének (37) rúdját lehúzza és (S, T és Js) súlyemelőit fölemeli. Mindhárom súlyemelő fölemelt helyzetében megakasztatik és az (a) jelző egyelőre «szabad» állásban marad. Amint a