45264. lajstromszámú szabadalom • Önműködő térközbiztosító berendezés

két (6 és 16) síne között a (13) lemez (14) csapja körül vízszintes síkban forgathatóan a (15) kétkarú közlőemelő van ágyazva, melynek egyik vége a (7) tolóka (17) fülébe, másik vége pedig a (11) közlősín (18) villá- i jának szárai közé nyúlik. A. (11) közlősín j és a (8) tolóka közé a hasonló (19) közlőemelő van iktatva. A nyomósínszerkezet működése a következő : Ha a vonat a (3) nyíl irányából jön, úgy legelőször is az (1) nyomósínt érinti és ezt leszorítja, minek következtében a (10) ék a (9) éket és ezzel együtt a (7) tolókát ugyancsak a (3) nyíl irányában tolja el. Ezen eltolódást a (15) közlőemelő átviszi a (11) közlősínre, amennyiben ezt a (4) nyíl irányában fogja eltolni. A közlősín másik végén támadó (19) közlőemelő viszont a közlősín eltolódását viszi át a (8) tolókára úgy, hogy ezt a (4) nyíllal ellentett irányban, vagyis ugyancsak a (3) nyíl irányában tolja el, miközben ezen tolóka (9) éke a (2) nyomósín (10) ékének túlsó oldalára kerül úgy, hogy a (2) nyomósín leszorítása nem eredményezheti a (8) tolókának ellenkező irányú eltolását. A szerkezet hatása tehát az, mintha a (7 és 8) tolóka egymással közvetlenül össze lennének kötve, egymással merev egészet képeznének úgy, hogy bármelyiket toljuk is a kettő' közül, azok mindig együtt és azonos irányban mozognak. A közlőemelők által mozgatott közlősínre azonban azért van szükségünk, mert ennek segélyével elérjük azt, hogy a tolókák nem térhetnek vissza nyugalmi helyzetükbe addig, míg a (3) felől jövő vonat a második (2) nyomósínt is vagyis az egész nyomósínszerkezetet teljesen el nem hagyta. Ha ugyanis az (1) sínpedál lenyomásakor a (15) közlőemelő a (11) közlősínt hosszirányben eltolja, ez csak úgy lehetséges, hogy a (12) csuklós karok kilengenek a pontozott helyzetbe, miért is ezen karok rövidségénél fogva a közlősín alacsonyabb helyzetbe kerül úgy, hogy fölső széle nem fekszik többé a vágánysín fejénél magasabban. A (11) közlősín az (1) nyomósíuhez képest úgy van elrendezve, hogy a vonat mielőtt az (1) nyomósínt elhagyta volna, a (11) közlősín vízszintes része fölé kerül és ezt leszorított helyzetében tartja, mindaddig, míg a (11) közlősínt is teljesen el nem hagyta a vonat. A szerkezet azonban még ezután sem térhet vissza nyugalmi helyzetébe, mert a (11) közlősín elhagyása előtt a (2) nyomósín fölé kerülő vonat most emezt tartja leszorítva úgy, hogy a (2) nyomósín (2) ékjének külső oldala a (8) tolóka (9) ékjének belső oldalához támaszkodik és a tolóka visszatolódását megakadályozza. Csak ha a vonat a (2) nyomósínt is teljesen elhagyta és ezt rúgó ja fölemelte, jöhetnek működésbe a (11) közlősínen támadó rugók, melyek a közlősínt nyugalmi középállásába viszik vissza. Ezen rugók a rajz áttekinthetősége kedvéért nincsenek föltüntetve, azonban tetszőleges módon rendezhetők el. A közlősínnek nyugalmi, vagyis középállásába való visszatérése alkalmával a (15 és 19) közlőemelők a (7 és 8) tolókákat is eredeti állásukba tolják vissza. Ha a vonat a (4) nyíl irányából jön, a szerkezet működése ugyanez lesz, csupán a (2) nyomósín szoríttatik le, a (8 és 7) tolókák a (4) nyíl irányában, a (11) közlősín pedig a (3) nyíl irányában fognak eltolatni. A föntiekből tehát látható, hogy a nyomósínszerkezet fölött elhaladó vonat a (11) közlősínnek csupán egyszeri eltolását fogja előidézni és a közlősínt ezen eltolt állapotban mindaddig tartja meg, míg a vonat teljesen el nem haladt a nyomósínszerkezet fölött. Ezen eltolás iránya továbbá mindenkor meg van határozva a vonat haladási iránya által és pedig olyként, hogy a közlő-BÍn mindenkor a vonat haladási irányával ellentett irányban tolatik el. A gyakorlati kivitelben a nyomósín és a tolóka egy-egy ék helyett két-két ékkel van ellátva, amint ez a 2. ábrából látható, amely egy nyomósín és a hozzátartozó tolókák oldalnézetét mutatja. A talpfákra erősített (20) saruk a nyomósín vezetésére szolgálnak. A két (1 és 2) nyomósínt célszerű egymással oly kapcsolatba hozni, hogy