45243. lajstromszámú szabadalom • Önműködően játszó henger

11. ábra a mágnessinek nézete az ellenkező oldalról. A 12. ábra a mágnessínnek egyjnásik foganatosítási alakját tünteti föl. A 13. ábra a hangsúlyozó billentyűknek fölülnézete. A 14. és 15. ábrák a hangsúlyozó billentyűkkel összekötött részeknek részletrajzai. A 16. ábra metszet az 1. ábrának 16—16 voaala szerint, nagyobb léptékben. A 17. ábra egy példaképpeni kapcsolási séma. A 18. ábra a mágnessín megerősítési módjának más foganatosítási alakját tünteti föl. A 19. ábra a 18. ábrának elölnézete. A 20. ábra a mágnessinek egy további foganatosítási alakja. A 21. ábra a 20. ábrában föltüntetett mágnessín oldalról nézve. A 22. ábra függélyes metszet a 20. ábrán át. A 23. és 24. ábrák a 6. és 7. ábrában föltüntetett hangsúlyozó szerkezetnek más foganatosítási alakját tüntetik föl. Az (1) hátsó fal (1. ábra) a (2) szekrény, a (3) billentyűalj, a (4) billentyűk, az (5) resonálófenék, a (6) hurok, valamint a (7) kalapácsok a szokásos elrendezéssel bírnak. A (8) kalapácsnyelek ugyancsak ismert módon, a (11) kalapácssínnek (9) csapja körül kilengethetők és a kalapácsműnek (10) emelőkarjával vannak összekötve. Az egész önműködő zenélőmű a zongoraszekrénynek fölső részében (12) karokon van elrendezve, melyek a húrokat tartólemezre vannak rácsavarolva. A (13) lemez (16. ábra) kiszögelő (14) ajkával körülfogja a (12) kart és (17) csavarok segélyével a C"2"l) mágnessínhez van erősítve. A (12) karnak (15)] hosszhasítékán (1. ábra) a (16) orsó van átdugva, mely a ;(13) lemezt rögzíti (16. ábra). Egy második (18) lemez a (13) lemez és a (21) mágnessín közé van iktatva és egy harmadik, a (19) lemez a (18) lemeznek külső fölülete és a (12) kar között foglal helyet. Ezen (19) lemezt a (13) lemezen átdugott (20) csavarorsó rögzíti. Ily módon a (21) mágnessín minden irányban pontosan beállítható. Mint a 4. ábrából kitűnik, a négyszögletes harántmetszetű mágneses anyagból álló (21) sín több függélyes (22) kamarával bír. Ezen kamarákon (23) lágyvasmagok vannak átvezetve (9. ábra), melyeknek talpai kiszélesednek és melyek a (21) mágnessínnek (22) kamráiban csavarok segélyével vagy más megfelelő módon vannak megerősítve. Célszerűbb azonban a 12. ábra szerinti elrendezés, ahol a (21a) mágnessínnek feneke csak a (23a) vasmag fölvételére alkalmas furattal van ellátva, ahol is a mágnessínnek feneke szolgál a (24) tekercsnek határolóföl ület gyanánt. A mágnessín oly hatásosan segíti elő az elektromágnesek működését, hogy ezek néhány galvánelemmel is gerjeszthetőök. Az egész szerkezet ezáltal igen tömörré válik. A (24) mágnestekercseknek (9. ábra) alsó végei a (26) szigetelő hüvelyekkel bélelt (25) furatokon mennek át (4. ábra) és a drótvégek a (29) csavarok segélyével (9. ábra) rögzíttetnek a vezető anyagból álló (28) sínen,, mely szigetelten van a (21) mágnessínhez erősítve. A fölső tekercsvégek az ugyancsak szigetelőből álló (31) hüvellyel ellátott (30) furatokon át vezettetnek (4. ábra). A drótvégek mindegyike egy (33) fémkapocsra (9. ábra) van forrasztva vagy más módon megerősítve, mely fémkapocs a mágnessínre erősített (34) szigetelő rúddal van összekötve. A (33) kapcsok mindegyike egy (35) szigetelő drót megerősítésére szolgáló (37) szorítócsavarral van ellátva. Az összes drót a (36) kábelben van egyesítve, mely anélkül, hogy sok helyet elfoglalna, a mágnessín mentén van vezetve. A (34) rúd és a (21) mágnessín közé egy előnyösen acélbádogból álló rugalmas szalag van iktatva, mely szalagnak fölső éle (40) fogakkal van ellátva (11. ábra). Ezen fogaknak száma a (22) kamarák számának felel meg. Az acélszalag azonkívül a (32) drótvégeknek átvezetésére szolgáló (39) furatokkal van ellátva, mely drótvégek a (34) rúdnak egy-egy (38) hornyában feküsznek.