45169. lajstromszámú szabadalom • Szálfogókészülék szalmasajtók és effélék önműködő kötőkészülékek számára

Megjelent 1909. évi május hó 22-én. • MAGY. KIR. SZABADALMI «Sb HIVATAL SZABADALMILEIRAS 45169. szám. X/a. OSZTÁLY. Szálfogókészülék szalmasajtolók és effélék önműködő kötőkészüléke számára. LAASS HERMANN ÉS TSA CÉG MAGDEBURGBAN. A bejelentés napja 1908 június hó 23-ika. Elsőbbsége 1007 május hó 24-ike. Jelen találmánynak tárgya egy oly szál- | fogó készülék szalmasajtolók és effélék számára, amely egy, a csoraókötésnél a szálfafeszültségnek rugalmasan engedő befogókerékből és az utóbbihoz sugárirányban rugalmasan hozzászorított befogósaruból áll. Az eddig ismert ilyfajta készülékeknél a kerületén rovátkákkal ellátott befogókerék, mely a szálat időszakos forgása alkalmával oldalfölülete és az azt övező sarunak belső fölülete közé befogja, forgási tengelyére azon eltolhatóan van ágyazva és akként támaszkodik az ugyanezen forgási tengelyre szerelt rugóra, hogy ennek feszítő hatása folytán a csomózótól eltávolodni igyekszik. Ha a csomozó a csomókötésnél a befogókészülékkel fogva tartott szálat megfeszíti, akkor a befogókerék a terhelőrúgó ellenállását legyőzve, a szál feszülése, illetőleg húzása folytán eltolódik szilárdan álló tengelyén s egyúttal magával viszi az oldalfölületét körülövező befogósarut. Mivel azonban a szálfeszültség nem a befogókerék közepén, hanem annak kerületén hat, könnyen előállhat az eltolódásnál akadozás, sőt teljes megrekedés is. Azonfölül, amidőn a kerék eltolódván a | sarut magával viszi azt, utóbbit a kerékhez szorító rúgó ferde helyzetet foglal el, amennyiben a rúgó egyik vége a saruval, másik vége az állványzat egy szilárdan álló részével kapcsolatos. Ennek megfelelőleg a rúgónyomás is egyoldalúlag hat s így kizárt, hogy a készülék teljes biztonsággal működhessék. Ezen általánosan ismert szerkezetnek egy további nagy hátránya végül abban áll, hogy a befogókészülék esetleges kiváltásakor az egész szerkezetet szét kell szedni; már pedig, mivel a kötőszál egyenetlen voltából folyó zavarok el nem kerülhetők, a befogókészülék kicserélésének szüksége gyakran merül föl. A most említett berendezéseken kívül olyan szálfogókészülékeket is használtak, amelyeket egy lengő kereten helyeztek el úgy, hogy ezek a keret által végzett ingamozgás következtében a csomózóhoz közeledtek, illetve attól eltávolodtak. Ezen berendezéseknél azonban egyrészt elmarad a fogókészüléknek a feszítőrúgó okozta megterhelése, mely rúgóterhelés a csomózó felé való közeledést nehezítvén, ezáltal a szálnak bizonyos feszültséget kölcsönöz, másrészt hiányzik a sarut a befogókészü-