44684. lajstromszámú szabadalom • Berendezés cementcölöpök előállítására

egész mintázó cölöp valamely alkalmas . verőszerkezet segélyével vezettetik a földbe. Ha a mintázó cölöppel a furatot a földben már elkészítettük, akkor ezen furatba a minta üregén keresztül sűrű cementport vagy habarcsot öntünk és a mintát a furat megtelésének mértékében fokozatosan viszszahúzuk, vagy pedig az egész mintát megtöltjük cementtel és egyezerre húzzuk ki, azonban az előbbi eljárás előnyösebb. Ha a talaj nagyon nedves, akkor úgy járunk el, hogy a mintázó cölöp üregének alsó részébe annyi cementet öntünk, hogy ez utóbbi a nedves talaj szintje alatt a cölöp számára talapzatot alkosson, azután pedig e fölé a minta üregébe, mint a 2. ábra mutatja, egy előzetesen megöntött cementcölöpöt helyezünk. Ezen előre készített cölöpöt a 11--18 ábrákon föltüntetett mintában önthetjük meg. Az alábbiakban először a földbe verendő mintázó cölöpöt fogjuk, főként a 3—6. ábrák alapján ismertetni. Az üreges (A) mintázó cölöp egy csőalakú (B) formából, továbbá csúcsból és fejből áll. A sima belső felületű (B) formához vagy mintához a 3. és 4. ábrán látható módon egy hasonló (Bl) toldócső van kapcsolva, azonban ilyen toldócsőből, a készítendő furat mélységének megfelelően, több is alkalmazható. A (B) minta végén a (D) csúcs foglal helyet, mely a tárgyalt esetben «osztott» csúcsnak nevezhető, amenynyiben két (d, d) félből van Összetéve, melyek a mintának a földből való kihúzása alkalmával szétnyílnak és így lehetővé teszik, hogy a cement a csúcs üregén áthaladjon és a furat fenekén összegyűljön. Azonban az ilyen osztott csúcs, ha szükségesnek látszik, a 16. ábrán föltüntetett, egyetlen darabból álló (Dl) öntött vastiegygyel is helyettesíthető. Az (E) verőfej (e) karimájával van ellátva, amely a mintázó cölöp hosszúsága szerint a (B) toldócső vagy a (B) minta fölső végének torkolatába nyúl. Az (E) fej továbbá (el) mélyedéssel bír, melybe a célszerűen kemény fából készült (F) ütköző tuskó illeszkedik. Ez utóbbi a szokásos alakú (G) pöröly ütéseinek fölfogására szolgál. A (B) minta alsó végéhez egy (b) hüvely van kívülről szilárdan erősítve, melynek (bl) lépcsőjén (5. ábra) a minta alsó vége nyugszik oly célból, hogy ezen lépcső az ütéseknek a (B) minta és (b) hüvely összekötő szögecseire gyakorolt hatását fölfogja, A minta belső fölülete a (b) hüvely szabad belső fölületével egy síkban fekszik. A (b) hüvely félkör alakú, alámetszeit (b2) hornyok, a (D) csúcs két (d, d) felén pedig ugyancsak félkör alakú és alámetszett (d2) hornyok vannak kiképezve. Ezen hornyok az acéldrótból készült, végnélküli gyűrűt alkotó (H) függesztő kötelek fölvételére szolgálnak, melyeknek egyik fele a (b) hüvely (b2) hornyában, másik fele pedig a (D) csúcs (d2) hornyában fekszik. A drótkötélgyűrűt horogalaku (h) kapcsok foglalják a megfelelő részekhez (5. és 15. ábra) úgy, hogy a kötél a (D) csúcs két felének szétnyílását és összezáródását szabadon követheti ugyan, de a (h) kapcsok által a félkör alakú hornyokban tartatik és és oly kapcsolószerkezetet alkot, mely a csúcs külső fölületéből nem áll ki, és így nem rombolódik szét, midőn a cölöp a földbe veretik. Mint az 5. ábra mutatja, a (D) csúcs és (b) hüvely közötti kapcsolat térdcsuklóhoz hasonló szerkezettel bír. A (b) hüvely alsó széle ugyanis meg van vékonyítva úgy, hogy egy gyűrűs (b3) karima és ezen belül egy (b4) horony képződik, míg a (d, d) csúcsrészek fölső szélei a hüvely alsó szélének megfelelően vannak kiképezve úgy, hogy (d4) karimáik a (b3) karima belső oldalán körülfutó (b4) horonyba feküsznek. Ily módon a csúcs két fele szabadon elfordulhat, amellett pedig az egymásra fekvő csuklólapok a végnyomást kellően fölfogják. Mint a rajz mutatja, a csúcs két (d, d) felének egymáshoz illeszkedő szélei (dl) fogazásokkal vannak ellátva, melyek egymásba kapaszkodnak. Hogy a csúcs két fele szilárdan összekapcsolható legyen, mielőtt a cölöp a földbe veretnék, (k) rögzítő peckek vannak alkalmazva, melyek a 9.