44527. lajstromszámú szabadalom • Berendezés forgó mozgásoknak változtatható sebességgel való átvitelére

amikor a mechanizmus önmagát szabá- : lyozza és kisebb sebességet, valamint megfelelően nagyobb forgató hatást fejt ki a | jármű hajtókerekeire. Ennélfogva a me- j chanizmus (bármely "kezdősebességre beál- j lítva, a hajtógép ereje által megadott határok között oly sebességeket létesít, ame- j lyek a jármű hajtókerekei által legyő- | zendő ellenállásoknak megfelelnek. A berendezés másik előnye a két (203, 204) [hajtókerék differenciális vagy kiegyenlítő jkerékművének alkalmazásában áll. Mivel a (256) kiegyenlítő rúd a kormánycsapokkal van összekötve, a sebességváltoztató szerkezet közlőtárcsái a kormánykerekek kitérése alkalmával szintén megváltoztatják hajlásszögüket. A jármű- j nek közpályán való hajtása alkalmával I nem lép föl erőveszteség, mivel a közbenső j tárcsák olyan hajlásszög alatt állnak be, ! hogy a járművek úgy jbelső, mint külső j hajtókereke is a kellő sebességgel forog. > Mindkét kerék kényszermenetűen hajtatik j és ,nem fordulhat elő az az eset, hogy az egyik kerék visszamaradása folytán a másik csúszik és túlnagy sebességgel egy helyben forog. Ennélfogva csuszamlások és erőveszteségek nem lépnek föl, midőn a j jármű kanyarodik. A 18—23. ábrákon föltüntetett szerkezetnek a járműre való alkalmazása részletesen le volt írva. Ezen leírásból, mely 1 a szerkezet alkalmazkodási képességéről } világos képet nyújt, kitűnik, hogy a ta- j lálmány tárgyánál egyszerű módon egyet- J len egységbe vannak összefoglalva mindazok a komplikált mechanizmusok, melyeket eddig hasonló célokra használtak. A találmány tárgya kiküszöböli azon szerkezeteket, melyek aiz erőforrás vagy hajtógép sebességének és teljesítő képességének változtatását célozzák, amellett pedig a közbenső váltó kerékművek vagy speciális kiegyenlítő kerékművek alkalmazását is nélkülözbetővé teszi. A leírt szer- | kezet használata esetén, ha a gép állandó , sebességgel jár, pl. 1000 fordulatot tesz | nercenként, a jármű haladásának teljes szabályozását egyetlen egy pedállal és az irányításra szolgáló kormánykerékkel végezhetjük. A .két hátsó kerék kiegyensúlyozásáról, önműködően változó sebességek mellett a kényszermenetű és hatásos hajtás gondoskodik, mimellett a hajtókerekeket az erőgép' által kifejtett állandó munkával arányos maximális forgató hatás működteti. Első tekintetre úgy tűnik föl, mint ha a leírt szerkezet csupán a súrlódás' útján történő hajtás alapelveinek egyszerű megvalósítása volna. Azonban a vázlatos ábrákból, valamint a hozzájuk fűzött magyarázatból eléggé kitűnik, hogy litt a kényszermenetű gördüléssel azonosítható hajtásról van szó. A kísérletek azt mutatták, hogy bizonyos anyagok alkalmazása esetén igen magas hatásfokok érhetők el. így pl. ha a közlőtárcsák forgatására szolgáló kerékfölületek közül az egyiket vagy mindkettőt, továbbá a tárcsák kerületét is simított parafával vonjuk be, akkor a következő előnyöket érjük el: Az olaj a parafán nem hatol át és a1 parafa olajba merülve is megtartja nagy sztatikai koefficiensét. Azonkívül a parafa nagy mértékben rugalmas és összenyomható, minek következtében az érintkező fölületek még csekély nyomás mellett is csúszás, nélkül gördülnek egymáson, ami a tisztán fémből álló, egymáson gördülő fölületeknél nem biztosítható. A találmány tárgyának különböző kiviteli laJíakjaival végzett kísérletek azt mutatták, hogy a parafa, fémmel vagy parafával érintkezve, kitűnő eredményeket szolgáltatott és a gördülés lényegileg kényszermenetűnek volt tekinthető úgy, hogy a hajtásnál nem léptek föl számbavehető veszteségek. A kísérletekből kitűnt, hogy parafának öntött vason való gördülése esetén 'a súrlódás dinamikai koefficiense 35 volt, míg acélnak bronzon való gördülésénél a súrlódási koefficiens csak 15 volt. Ugyancsak kísérletek állapították meg, hogy kb. 25 kg. állandó nyomás mellett a simított parafa és simított öntött vas