44425. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

könnyen eltávolítható, míg az új rúgó be­helyezése ugyanezen munkafolyamatnak for­dított sorrendben való teljesítésével törté­nik. Csakis arra kell ügyelni, hogy a ki­cserélendő rúgó a kerék állásánál lehetőleg függélyesen a tengely fölött legyen, mivel ezen helyen az (A és B) koszorúknak egy­mástól való távolsága a legnagyobb s ennek következtében az új rúgó behelyezése a legkönnyebben megtörténhetik. Megjegy­zendő, hogy ez állásnál csakis a rugónak egyik fülét akasztjuk be az (A) koszorún lévő csapba, ennek megtörténtével a kere­ket fél fordulattal elforgatjuk, hogy a rúgó alúlra kerüljön, mely helyzetnél a tengely­nyomás folytán az (A és B) koszorúk egy­máshoz közelednek, miáltal a rúgó másik szemének a (B) koszorún lévő csapba való beakasztása könnyebb. A rugók cementált, illetve edzett acélból való gyűrűk közvetítésével vannak csap­jaikra szerelve, mely gyűrűk félkörkereszt­metszetű gyűrűs bemélyedéssel vannak el­látva a rúgófülek befogadására. Ily módon az érintkezési fölület eléggé nagy arra, hogy a súrlódás okozta kopás lehetőleg csekély legyen. A 7., 8. és 9. ábrákban föltüntetett kerék szerkezete szintén ugyanazon elven alap­szik ; mivel azonban e kerék igen nagy terhek hordására szolgál, két, három, sőt esetleg négy sor rúgóval van fölszerelve. A 8. ábra két soros, míg a 9. ábra három soros rugók alkalmazását tünteti föl. Ha esetleg négy sor rúgót akarnánk alkalmazni, úgy a negyedik sort a 9. ábrában baloldalt lehetne elhelyezni. Igen nehéz járműveknél az oldallökések ellen rugók ellenállása nem elégséges, ha­nem erre a célra külön közegekről kell gon­doskodni. E célból a belső (A) koszorú kovácsolt acélból való gyűrűvel van fölszerelve, mely a külső (B) koszorún alkalmazott gyűrűs­horonyba nyúlik és a két koszorúnak egy­mással szemben való minden oldalirányú elmozdulását megakadályozza. Az említett horony két oldalát acéllemezek képezik, melyek elkopás után könnyen kicserélhetők. Az ilyen kerekek nagy rugalmassága tel­jesen fölöslegessé teszi kaucsuk-futótalpak alkalmazását. Hogy az ismertetett kerekeknek közvet­len való gördülésénél okozott zajt csökkent­sük, a futótalpat nem közvetlen erősítjük a kerékhez, hanem közötte és a kerék között fa- vagy vulkanizált és erősen keményített kaucsuk- vagy komprimált nemez-, illetőleg bőrpárnát helyezünk el, mint ez a 9. ábrán (Q)-val van jelezve. Ezen réteg a gördü­lésnél föllépő zajt tetemesen tompítja. Ezen kívül az (R) rugók, mint az előbbi fogana­tositási alaknál, kettesével egy-egy (r) rúgó révén egymással össze vannak kötve, minek folytán az (R) rugók rezgése és ütközése meg van akadályozva. Az acélból való (F) futólap nem sima, hanem két-három, néhány miliméter mély­ségű horonnyal van ellátva, melyek á kerék ellenállását a talajon lényegesen növellik és azonkívül a keréknél oldalirányú csúszá­sát is megakadályozzák. Az említett hornyok közötti távolság na­gyobb a sínfejek és síncsatornák szélességé­nél úgy, hogy a kerék a közúti vasutak sín­vezetékeibe nem akadhat. A mellső kerekek futótalpainak kereszt­metszete a 8. ábrán látható. Ezen futótal­pak középső részükkel támaszkodnak a ta­lajra, mely körülmény a kerekek elfordítá­sát és evvel a jármű irányítását lényegesen megkönnyíti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rugalmas kerék, jellemezve két olyan koncentrikus kerék által, melyek közös • tengelyre vannak szerelve és egymással lenghető rugók révén vannak összekötve úgy, hogy a belső kerék a külső kerék koszorújának belső oldalára van füg­gesztve, mimellett a rugók mindig csakis szétfeszítésre vannak igénybevéve, meg­erősítési pontjaik körül pedig lengéseket végezhetnek a külső kerék oldalirányú elmozdulásának ellenállának a belső kerék síkjában megtartják. 2. Az 1. igényponttal védett kerék foga­natosítási alakja, nehéz járművek szá-

Next

/
Thumbnails
Contents