44425. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék
Az ismertetett kerék működése a következő : A jármű haladásánál a belső (A) kerék a motor behatása alatt forog, míg a külső (B) kereket az adhézió visszatartja, ennek következtében a (A) rugók elhajlanak és egyszersmind megfeszülnek. Feszültségük mindaddig növekedig, amíg az a jármű tehetetlenségének legyőzésére és a jármű elindítására nem elegendő. Az indítás tehát lökés nélkül történik. A jármű mellső (nem hajtott) kerekeinél viszont a külső (B) kerék indítja illetve hajtja a belső (A) kereket. A két koncentrikus (A és B) kerék ezen kapcsolata folytán a külső (B) kerék fölemelkedhetik vagy sülyedhet, anélkül, hogy a belső kereket azonnal magával vinné. Valamely akadályon, vagy egyetlenegy talajon való áthaladás alkalmával a külső (B) kerék hirtelen fölemelkedik, a kerék fölső (B) rúgói megnyúlnak (1. ábra) és eközben a lökést fölfogják. Ugyanekkor a tengellyel körülbelül egy síkban fekvő (E) rugók elhajlanak; mivel azonban csapjaik körül lengéseket végezhetnek, nincsenek kitéve annak, hogy rájuk káros, vagyis tengelyeikre ferde irányú erők hassanak. A talaj közelében fekvő (R) rugók ekkor összenyomatnának, mivel a két koncentrikus kerék e helyen egymáshoz közeledik. (1. ábra.) Mivel azonban a rugókat csakis egy irányú igénybevételnek (szétfeszítésnek) szabad kitenni, ezért a rugóknak külső beakasztó szeme meg van hoeszabítva, azon célból, hogy az a kerekek említett helyzeténél eltolódhassék, anélkül, hogy a rúgó Ö88zeszorítá8a következnék be. A 4., 5. és 6. ábrákban föltüntetett foganatositási alak szintén az ismertetett alapelven nyugszik és a különbség csak abban áll, hogy itt a lemezrugókat tekercsrugók helyettesítik, 'melyek a tekercset alkotó huzal nagy hossza folytán nagy kiterjedést tesznek lehetőve és ezáltal a kerék gördülése igen nyugodt. Ezen fogan atosítási alaknál a külső (B) kerék két domború acéllemez-koszorúból áll, melyek oly távolságban vannak egymástól elhelyezve, hogy az (R) rugók külső fülei akadálytalanul eltolódhatnak. A két koszorú szegecsek és tartók segélyégel van egymáshoz erősítve. Ezen kettős koszorú külső fölületére az (E) futótalp van erősítve, melynek rögzítésére a (Dl) szorítók szolgálnak (4. ábra). Az (F) futótalp acélból is készülhet, mely esetleg vulkanizált vagy keményített tömör kaucsukbevonattal is ellátható, azon célból, hogy a járművek gördülése zajtalan legyen, anélkül, hogy e bevonat a kerekek rugalmasságának növelésére szolgálna. Olyan járműveknél, melyeknek súlya 1200 kg.-nál nagyobb, az (R) rugókat alkotó huzal átmérője elég nagy, hogy a rúgó megnyújtott füle, mely a jelen esetben a külső (B) kereket alkotó két koszorú közötti gyűrűs térbe nyul, ellegendő ellenállással bírjon, hogy ezen (B) keréknek a belső (A) kerékkel szemben való oldalirányú elmozdulásait megakadályozhassa. Az oldalirányú ütközéseket, valamint azon oldalirányú erőket, melyek a jármű fordulásánál keletkeznek, maguk a i-ugók fogják föl, illetőleg gyöngítik. Könnyebb járműveknél a tekercsrugót alkotó huzal erősbítésére, hogy az az oldalirányú erőknek ellenállhasson, a belső kerékhez (D2) toldatok vannak erősítve (6. ábra), melyek a külső (B) kerékhez szegecselt (D3) villa alakú vezetékben csúsznak. Minden keréknél négy ilyen toldat és villavezeték egymástól 90°-nyi távolságban van elrendezve, melyek az illető helyeken a rugókat pótolják. Hogy a (R) rugóklengés közben ütődés folytán zajt ne okozhassanak, ázok kettesével egy-egy (r) rúgó segélyével egymással össze vannak kötve. Az említett rugók az (R) rugókat állandóan csapjaikhoz szorítják és ily módon azoknak ütődését megakadályozzák. Az (R) rugók már a szerelés alkalmával bizonyos csekély kezdeti feszültséggel birnak. Egy-egy (R) rúgó kicserélése végett csakis annak két csapját kell kivenni, minek megtörténtével a rúgó kibillentett helyzetben
