44383. lajstromszámú szabadalom • Ernyő merevített tetőrudakkal

- a -lemondunk, akkor a merevítést akképen is eszközölhetjük, hogy két részt, melyek különböző ellenálló képességgel, de egyforma keresztmetszettel bírnak, egymásra teszünk, így a 10., 12 ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál a merevítést az (f) köpeny által éfjük el, melynek ugyanolyan kereszmetszete van, mint a (d) tetőiúdnak. Ezen foganatosítási alaknál a köpeny (fl) szárai a (d) rúd (dl) száraira van rászorítva. Ahelyett, hogy e részt kis ellenállóképességű köpennyel látnók el, az ellenállóképesség megváltoztatását egy ugyanoly alakú keresztmetszetű betét segélyével is elérhetjük. Egy ilyen tetőrúd a 13., 15. ábrán van föltüntetve. Ezen foganatosítási alaknál a merevítést az U-alakú (h) betét segélyével érjük el, melynek (hl) szárai a (dl) szárakat kifelé körülfogják és azokra rá vannak szorítva. Nem szükséges azonban, hogy a tetőrúd vályúalakú keresztmetszetű legyen, mert a tetőrúd úgy is hajlítható be, hogy a 20. és 21. ábrán föltüntetett, lényegében T-alakú keresztmetszet keletkezzék, mi mellett a (b2) szárak úgy hajlítandók be, hogy az (a2) szárakkal részben párhuzamosak legyenek (20. ábra). A 21. ábrán föltüntetett keresztmetszetnél a (b3) szárak először szintén behajlíttatnak, azután újból meggörbíttelnek és egymásfelé hajló (b4) ágakkal láttatnak el. Annak elkerülésére, hogy az ernyő kifeszített állapotában a szövetbevonat feszültsége folytán, a rudak tehetetlenségi nyomptékának változása helyén a rúd letörjön, a rudat úgy szerkesztjük, hogy az átmenet fokozatos legyen. Ezen fokozatos átmenet például úgy vihető ki, hogy a különböző tehetetlenségi nyomatékú két rész között hajlékony, rugalmas betétet alkalmazunk. így pl. a 16. ábra egy, a 6. ábrán ábrázolt ernyő tetőrudát tüntet föl, melynél a két tehetetlenségi nyomaték között levő átmeneti helyen egy (k) rúgót alkalmazunk. Ezen (k) rúgó (22. ábra) a (bl) szárak között fekvő részén le van lapítva és a szárak összesajtolása által van helyben, tartva, míg a rugónak a (b) szárak között fekvő hosszabb része hengeralakú és a rúdnak gerincéhez támaszkodik. Az ernyőszövet feszültsége következtében a kifeszített ernyő tetőrúdja kihajlik és miután a behelyezett (k) rúgó szintén behajolni kényszerül, ezen a helyen a tetőboltozat enyhe hajlású lesz. A találmányban ismertetett tetőrudakat a merevített részük vége felé lehegyezni, vagy azok keménységi fokát megváltoztatni ugyanis lehetetlen, mert az anyag, melyből az ernyő tetőrúdja készíttetik, ezt meg nem engedi. Nem szükséges, hogy a boltozatot rúgó betétele által érj ük el. Ezen célra más alkatrészeket is választhatunk, lényeges csakis az, hogy a hirtelen átmenet helyett egy enyhe boltozatot alkalmazzunk. Különben a betét elhelyezése és alakja természetesen a tetőrúd mindenkori keresztmetszetétől függ. Ismeretes, hogy lehetőleg nagy, szabad belső teret akkor nyerünk, ha igen rövid feszítőrudakat alkalmazunk. Ezen esetnél azonban, hogy a tolómozgást az ernyőfogantyú közelébe helyezzük, lényegesen hosszabb tolóhüvelyt kell alkalmazni. Ezen tolóhüvely a találmány szerint egy vagy több hasítékkal van ellátva és ismert kettős rúgóval oly módón van összekötve, hogy annak orrékjeinek egyike a hüvely által, bármely irányból haladjon is ez, mindig lenyomassék és ezen helyzetben addig tartassék, míg cíak a hüvely a rúgónyereggel nem jön érintkezésbe, mikor is a rúgó kiugrik és azáltal a hüvely rögzíttetik. A hosszú (i) hüvely a (t) hosszhasítékokon kívül még egy (w) hasítékkal és az (n) kettős rúgó (o) behajlásának megfelelő (r) bütyökkel is el van látva. A rúgó egy szögalakú (p) toldat segélyével az (s) botba van megerősítve, ha ez, ami nem okvetlenül szükséges, fából van készítve. A rúgó az (1) vájatban olyképen van elhelyezve, hogy ebbe teljesen belenyomható. Ezen rúgó ismert módon a középen (o) behajlással van ellátva, melynek két oldalán az egyforma lejtősségű orrékek vannak elrendezve. Az ernyő nyitásakor az (n) rúgót a hüvely lenyomja addig, míg csak az (o) behajlás az (r) bütyökbe bele nem ugrik