44383. lajstromszámú szabadalom • Ernyő merevített tetőrudakkal

úgy, hogy a rúgó fölső része a hüvely (w) hasítékán keresztül áthalad (23. és 24. ábra). Ha az ernyőt zárni akarjuk, akkor a rúgó orrékei közül az egyiket kézzel lenyomjuk és a hüvelyt eltoljuk (1. ábra). Mihelyt a hüvely egyik (t) hasítéka a rúgó fölé kerül, ez utóbbi kiugrik, azonban a hüvely fölső hasítéktalan része által visszanyomatik, miután ez a rúgó fölső ágának nekifekszik. Itt azonban arra kell ügyelnünk, hogy a hüvely nem hasítékozott fölső része hoszszabb legyen, mint a rúgó behajlása, mert máskülönben ez megint akadályt képezne. Egy másik (v) hasíték a hüvelynek helyben tartására szolgál akkor, midőn az ernyő zárva van. Az itt választott példánál az (i) tolóhüvely több (t) hosszhasítékkal bír azon okból, mert föltételeztük, hogy az ernyőbot fából áll, melynél vetemedés könnyen beállhat, ami a hüvely szorulását vonná maga után. Ha ellenben a bot fémből való, akkor egyetlen egy (t) hosszhasíték is elegendő, mely a tolóka súrlódását és a lakk ledörzsölését a hüvely belső oldalán megakadályozza. Ismételjük, hogy a föntebb ismertetett hüvely alkalmazása csak azon esetben szükséges, ha az (m) feszítőrudak a közönségeseknél rövidebbek. Közönséges feszítőrudak alkalmazásánál a közönséges rövid tolóhüvelyt is alkalmazhatjuk. Ha azonban rövid feszítőrudakat választottunk, akkor ezeket oly rövidre méretezhetjük, hogy nyitott ernyőnél ezek az (s) ernyőbotra majdnem merőlegesen álljanak (25. ábra). A tetőrudaknak magában véve nem előnyös alátámasztása azáltal tökéletesíttetik, hogy az (ml) feszítőrudak a tetőrudak merevített részébe kapcsolódnak. A tetőrudaknak ilyen foganatosítási alakja, mint föntebb már ismertettük, az ernyő nagyfokú stabilitását idézi elő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Merevített tetőrudakkal ellátott ernyő, azáltal jellemezve, hogy a feszítőrudak kapcsolódási helye a tetőrudaknak nagyobb tehetetlenségi nyomatékú és a rózsa közepéig futó részen belül van elrendezve, ami által lehetőleg nagy, szabad belső teret, oldalról jövő esőtől védő boltozatot és az ernyőnek szél által való kifordíttatásának elkerülését biztosítjuk. 2. Az 1. igényben védett ernyőhöz hoszszának egy részén merevített ernyő tetőrúd, azáltal jellemezve, hogy a rúd keresztmetszetének merevítését az azon helyen eredetileg hosszabb szárak behajlítása által eszközöljük. 3. Az 1. és 2. igényben védett ernyőnél a behajlított szárakban merevítő betétek elrendezése. 4. Az 1. igényben védett ernyőhöz merevített tetőrúd, jellemezve a száraikat befoglaló és azok keresztmetszetéhez alkalmazott keresztmetszetű burkolat által. 5. Az 1. igényben védett ernyőhöz tetőrúd, jellemezve a rúd keresztmetszetéhez alkalmazott keresztmetszetű, behelyezett betét által, melynek szárai a tetőrúd szárait körülfogják. 6. Az 1. igényben védett ernyő foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az átmenet minden egyes tetőrúd nagyobb tehetetlenségi nyomatékú része és kisebb tehetetlenségi nyomatékú része között fokozatosan történik. 7. Az 1. igényben védett ernyő foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a tetőrudak különböző tehetetlenségi nyomatékú két része között az átmenetet egy hajlékony betét hidalja át úgy, hogy ezáltal nyitott ernyőnél az ernyőnek enyhe boltozatot biztosítunk. 8. Az 1. igényben, védett ernyő foganatosítási alakja, jellemezve az egy vagy több hasítékkal ellátott hosszú tolóhüvely és az ismeretes kettős rúgó által, melynek behajlása a tolóhüvelyt nyitott ernyőnél rögzíti, két lejtője pedig az előre- vagy hátramozgásnál lenyomatik. 9. Az 1. igényben védett ernyőnél a tolóhüvely számára való kettős rúgó, melynek egyik ága behajlított végével az