44349. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék mérlegek, fölvonók, villamos üzemű tolópadjainak önműködő járathatárolására

nak s így a mérlegtől függetlenül építhetők be. Az alaplap tartja a 2. ábrán látható (2) csapágybakokat, amelyekben az üreges (3) kapcsoló tengely nyugszik s ennek furataiban vannak a (4) torziós rugók. A tengelyen ülnek a (6) szigetelőhüvelyek a (26) kapcsolóemeltyűk számára, mely utóbbiak elülső része T-alakúlag van kiképezve és a (7) kontaktusokat hordja, melyek az alaplapon elszigetelten elhelyezett (8) kontaktussarukra támaszkodnak. A három kapcsolóemeltyű mindegyikéhez egy pár ilyen (8) kontaktussarú tartozik. A tengely elülső részén a (9) féktárcsát és á (10) kézikereket alkalmazzuk; az elülső csapágy mögött ül a két (12) kivágással ellátott (11) zárótárcsa; a kivágásokba a két (13) rögzítőpecek fölváltva illeszkedhetik be. Hogy ezt lehetőve tegyük, a két (12) kivágást oly kép helyezzük el a tárcsa kerületén és annak szélességében, hogy a tárcsa minden fordulatánál mindig csak egy kivágás lép a megfelelő pecekkel kapcsolatba. A kikapcsolópecek alsó végeihez két kétkarú (14) kikapcsolóemeltyű van erősítve 1. ábra, amelyek a (15) rugók feszülése folytán mindig kezdeti helyzetükbe kénytelenek visszatérni. Ezen emeltyűk végén a (16) lekerekített orrok vannak, melyek ellen egy a (17) kapcsolóanyán ülő (18) csiga fut, amelynek segélyével emeltyűk forgása érhető el. Az anya mindkét oldalán a 2. ábrán föltüntetett (19) csapok vannak, ezeken forognak a (20) csigák, melyek viszont a például U-vasból készült (21) vezetéken futnak. A vezeték a (23) kapcsolóorsó 1. ábra (22) csapágybakjaira van erősítve. Az orsó elektromotor által a (24) tárcsáról forgásba hozható. A (4) rúgó vége a (25) négyszögletű részhez van megerősítve, amely ismét az alaplap megfelelő kivágásában fekszik úgy, hogy a rúgó vége nem vesz részt a forgásban. Az áramkör ugyanazon irányban való ismételt bekapcsolódásának megakadályozására biztosítékul egy rúgófeszültség alatt álló. (30) tolókát alkalmazunk, amelyen egy kisebb (32) középső kiugrás: fog és két nagyobb (29) szélső fog van. A középső fognak a (11) zárótárcsán ülő (31) peckek támaszkodnak neki. A zárótárcsán még a (28) kilincseket alkalmazzuk, melyek a (29) fogakra illeszkedhetnek. A (14) nyitóemeltyű alkalmazása lehetőve teszi a kapcsolóanyának szélső helyzetén túl való kimozdulását is. " A készülék működése a következőleg történik: A tolólap kikapcsolt helyzetében a kapcsolóemeltyű (I) állásban van. Ha a tolólapot fölfelé akarjuk mozgatni, akkor a kapcsolóemeltyűt a (10) kézikerék forgatásával a (II) zárt áramköri helyzetbe hozzuk, amikor is a két (13) zárópecek egyike a neki megfelelő (12) kivágásba ugrik úgy, hogy a kápcsolóemeltyű rögzítve marad a zárt áramköri helyzetben. Egyidejűleg a (27) anya is megkezdi mozgását, például jobboldali irányban és e mozgása végén a (16) orrhoz ütődik, minek folytán a zárlat megszűnik, a (14) emeltyű megfordul a rúgófeszültség ellenében és kezdeti állapotába tér vissza. Ha az áramot újból be akarjuk kapcsolni, ez nem történhetik ismét ugyanazon irányban, amennyiben a (28) jobboldali kilincs előzőleg a (30) biztosítótolóka (29) fogára esnék. A forgás tehát csakis az ellenkező irányban történhetik úgy, hogy a kapcsoló a (III) helyzetbe jut. Ez alkalommal az egyik (31) pecek, amely a (11) tárcsán ül, nekifeszül a (30) biztosítótolóka (32) fogának és a tolókát a legszélsőbb jobboldali helyzetébe hozza. Abban a pillanatban, amelyikben az áram záródik, beleugrik az eddig a (11) tárcsához támaszkodó (13) nyitópeeek a megfelelő (12) horonyba és elzárja a kapcsolót; az anya viszont a másik irányban mozog úgy, hogy legszélső helyzetét elérve, megismétlődik az előbb jellemzett játék. A 3. ábrán föltüntetett készülék a (35) anyából áll, amelyik szintén egy, a mótor által hajtott (23) orsón fut végig. Az anya a (23) orsó körül forgó (36) vezetékben fekszik, ezen vezetéken még az anya szélső helyzeteit megszabó (37) ütközők vannak. A-vezetőkeret (38) excenter alakjában kiképezett végén egy a (39) pecekbe ágyazott (40)