44127. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tüzeléseknél a tüzelőanyag tökéletes elégetésének előmozdítására
örvényeket képez. Megjegyzendő, hogy a fuvókák szájnyílása egyszersmind lefelé is hajlik úgy, hogy a levegőrétegek iránya olyan, hogy éppen a tiizhidat érintik. A levegő nyomását egy-egy (KI) sugárcső segélyével fokozhatjuk, amelyek a (G) csövek fölfelé hajlított végeibe vannak behelyezve és melyeken át egy szeleppel ellátott (1) vezetékből sűrített levegőt, gőzt vagy hasonló nyomóközeget vezethetünk be. A hosszú (G) csöveken át való útjában a levegő a tüzelőanyag hőmérsékletére hevíttetik föl úgy, hogy midőn a fuvókákon át a tüzelőtérbe lép, közelítőleg ugyanazon hőmérséklettel bír, mint a tüzelőtérben lévő gázok, aminek folyománya ez utóbbiaknak rögtönös elégése. A bevezetett levegőréteg a tüzelőanyagréteg fölött mozgó falat alkot, amellyel minden az utóbbiból fölszálló gáz és finom tüzelőanyagrészecske szükségképen bensőleg keveredik és ennélfogva fölemésztődik. Az említett módon bevezetett levegő a tökéletes elégéshez szükséges ama légmennyiséget pótolja ki. amely a tüzelőanyagréteg ellenállása folytán alulról nem juthat át rajta. Minthogy a segédlevegőt a tüzelőtérbe való belépése előtt közelítőleg ama hőmérsékletre hevítjük, amely magában a tüzelőtérben uralkodik, a hőmérsékletnek az utóbbiban való lecsökkenése vagy a fűz lefojtása ki van zárva, ellenben rögtönös, füstmentes elégést érünk el. A 3. ábrában egy a levegőnek hosszú utat nyújtó hevítő kamrával ellátott fuvóka van föltüntetve, amely kamarának ugyanaz a hatása, mint a tüzelőanyagba ágyazott, hosszú (G) csőnek. Az (¡VI) hevítő kamra tere válaszfalakkal többszörösen részekre vau osztva, amiáltal a levegő vezetésére szolgáló hosszú (X) csatorna áll elő, melynek egyik vége a fuvóka szájrészébe torkollik, míg a másik vége egy (m) csőtoldatban folytatódik. A cső toldat az (o) csavarok segélyével a (0) szívófejjel van összekötve, amely a levegőt vagy a hamutérből veszi, mint helyhezkötött tüzeléseknél, vagy a szabad levegőből, mint pl. lokomotivoknál. A fuvókát, ha kellő irányban beállítottuk, az (ml) szorítógyűrűvel lehet rögzíteni. A 4. és 5. ábrában föltüntetett kiviteli alak általában az előbb leírttal azonos, s a leglényegesebb különbség amazzal szemben főképen a lokomotivtüzeléshez való célszerű hozzáidomításában van. A fuvókák és a légbevezető csövek a már említett kiviteli alakéval azonosak és a segédlevegő befúvása oly irányban történik, amely folytatásában a legalsó esősort éri. Az (0) szívófejek és a vízszintes (G) csövek közé a (P) könyökcsövek vannak beiktatva, amelyek (p)-nél a tűzszekrénykerethez, (p'l)-nél pedig a (G) csövek lefelé nyúló végeihez vannak erősítve. Az (0) szívófejek szájnyílásai szitaszövettel vannak lefödve, a szívófejek nyaka pedig a (P) könyökcsövekben szabadon forgatható és igy beállítható, de megjegyzendő, hogy rendesen a szívófejek szájnyílásaikkal a lokomotív haladási irányába fordulnak. A szívófejek beállítása egy-egy fogazott (0) emeltyűvel (7. ábra) történik, amelyek a lokomotív két oldalán forgathatóan vannak ágyazva és fogazásukkal egy-egy az illető szívófejen ülő (q) fogaskerékkel kapcsolódnak. A kellően beállított szívófejeket egy-egy (ql) pecekkel rögzíthetjük, amelyek a (Q) emeltyűk egy-egy (q2) nyílásába dughatok. A (Q) emeltyűk mozgatása tetszőleges módon történhetik. A (KI) sugárcsövek alkalmas vezeték segélyével a közkúppal, ill. egy nyomólégtartánnyal vagy egy kompresszorral állanak közlekedésben és a vezetékbe egy-egy kézzel beállítható (S) szelep van beiktatva, amelyekkel az átáramló levegő, ill. gőz mennyisége szabályozható. A szívófejek helyett fúvók vagy ventilátorok is alkalmazhatók. Ha friss tüzelő anyagot dobunk be, a tüzelőanyagrétegből tetemesen nagyobb mértékben válnak ki el nem égett részek, ilyenkor előnyös, ha a -'r>-édlevegő befúvása nemcsak a tüzelőanyag bedobásának idejére szorítkozik, hanem ha azontúl is hosszabb ideig tart, E célra egy berendezést alkalmazunk, NYOMP
