43954. lajstromszámú szabadalom • Javítások erőátvitel szerkezeteken és szivattyúkon

- 2 szabb löket. Az (51

) keretre vagy házra a (61

) mótor és a szivattyúfej van rászerelve. Ezen ház két oldalán függőleges- (52

) hornyok vannak kiképezve (2. ábra), melyek az (5) tengelyhez erősített (36) keresztfejet , vezetik és így egyenesben való mozgást J biztosítanak és minimális tömszelence kopást eredményeznek. A (3) szivattyúrúd (3^-nél az (5) tengelyhez van erősítve. Az (5) tengely hosszirányú mozgatására való szerkezetek ezen kiviteli alaknál függőlegesen fölfelé mozgatják a tengelyt és a löket fölső végén azt elbocsátják úgy, hogy az(

szabadon leeshetik. Ezen készülék áll a (7, 7) csavarkerékpárból, melyek a (9, 9) tengelyekre a (8, 8) kilincskerékpárral együtt (lásd 7. ábra) úgy vannak szerelve, hogy az (5) tengely (6) csavarmenetes részével kapcsolódnak. Ezen csavarkerekek a (6) csavarral állandóan kapcsolatban állanak. A csavarkerekeket a (10, 10) csapágyban való elfordulásban a tengely emelése idején a- (11) vízszintes megakasztólemez akadályozza, mely szélein egyszerre érintkezik mindkét pár (8, 8) kilincskerékkel és erősen megfogja azokat. A (10, 10) csavárkerékcsapágyak a for- j gatható (13) lemezre vagy fejre vannak I szerelve, mely körülveszi a szivattyútengelyt úgy, hogy a kerekek és a csavar között szoros kapcsolat létesül; e fej a kút (51

) házára forgathatóan van szerelve; a forgatás módja tetszőleges lehet, itten a (61

) mótor végzi a forgatást, melynek (15) armatúrája a (16) agyat, mely a (13) forgófejre van szerelve, vagy avval egy darabot képez, körülveszi és azzal össze van kötve (3. ábra). (17) a mótor álló pólusrendszere vagy-a mótorköpeny. (18) a kefeszerkezet, (19) a kommutátor. A vezetékek lényegtelenek lévén, nincsenek föltüntetve. Mikor a csavarkerekek a saját tengelyük körül való forgásban akadályozva vannak, kettéosztott csavaranyát képeznek, mely két oldalról kapaszkodik a csavarorsóba éa mikor a (13) fej forgásnak indul, a csavarkwekek is a csavarorsó körül forognak és e* utóbbi olykép mozog, mint egy csavaranyában, mindaddig, míg a kilincskerekek a (11) akasztólemezbe lévén akadva, megakadályozzák, hogy a csavarkerekek saját tengelyük körül elforduljanak (3. ábra). Hogy a löket végén a szivattyúrúd szabadon eshessék vissza, a (11) akasztólemez önműködően kiemeltetik a kilincskerekekből úgy, hogy a csavarkerekek szabadon foroghatnak tengelyük körül és nem akadályozzák a csavaros tengely esését. Ezen műveletet a lefelé nyúló (19') cső végzi, mely a forgófejen és a hozzátartozó (16) agyon átnyúlik, (20)-nál a (11) akasztólemezhez van erősítve ós a szivattyútengely csavarmenetes végén szabadon mozoghat. A szivattyútengelyen levő (21) bővülés (3. ábra) fölemelkedése közben ennek a lenyúló (19') csőnek alsó végét megüti, miáltal az fölemeli az akasztólemezt és kiemeli a kilincskerekek fogai közül. Ekkor a fölszabadult csavarkerekek könnyen forognak tengelyeik körül; tehát a szivattyúrúd, illetőleg a csavarorsó mozgása önműködően irányt változtathat. Ezen (19') csőben lévő (192

) nyíláson át (9. ábra) kapcsolódik a (7) csavarkerékpár a csavarral. Mikor a lefelé irányuló mozgásnak vége van, a csavar fölső végén lévő (22) fej helyére üti a (11) akasztólemezt, a csavarkerekek a kilincskerekek közvetítésével újból megakasztatnak és az emelőmozgás elejéről kezdődik. A (24) csőbe alkalmazott (23) rúgó az ütést fölfogja és így a (11) akasztólemez eltörését megakadályozza. Nehogy az akasztólemez a kilincskerekekre essék, mikor föl van emelve, vagy nehogy véletlenül kikapcsolódjék, mikor összeköttetésben van azokkal, egy időlegesen visszatartó szerkezet van alkalmazva, melyet rúgónyomás tart helyzetében, de mely erőhatásra, pl. a szivattyúrúd kiálló részének ütésére fölszabadulhat. Ilyen például a függőlegesben állítható (25) rúdcsoport (8. ábra), mely a (11) akasztólemezhez van erősítve és a forgófej (26) falaival párhuzamosan mozoghat (4. ábra). A (25') csavarosvégek é3 a (25a

) csavaranyák tartják a rudakat a (11) lemezen alkalmas magasságban. Az említett (26) fa-