43854. lajstromszámú szabadalom • Vaspálya sorompó
— * — a (79), illetve (80) csapszegekre vannak ágyazva (8—9. ábra). A fölső (77) kilincs egy (81) horoggal van ellátva, mely a fölvonóbak nyugalmi helyzeténél nem áll kapcsolatban a (44). akasztókerékkel. Az alsó (78) kilincsnek csak tompa vége van, mely a nyugalmi helyzetben szintén nem kapcsolódik a (44) akasztókerékkel. A fölvonóbak szekrényének három (82, 83, 84) ajtaja van (8—10. ábra), hogy a kisebb javításokat és a kenést könnyen lehessen végezni. Ha a sorompó föl van húzva, akkor a (41) csavar jobboldali vége a (46) tárcsa mellett van és (73) ütköző a (72) támaszkar segélyével a (70) emelőt fölemelt helyzetében tartja, ezen helyzet a rajzon nincs föltüntetve úgy, hogy a (81)'horog, mint föntebb említettük, nem áll kapcsolatban a (44) zárókerékkel. Az (56) kúpos kerék az (54) gyűrű mellett foglal helyet és az (55, 55') fogak kapcsolatban állanak egymással (8. ábra). Ha most a forgattyút az óramutató járásának irányában forgatjuk, akkor a (38, 39) fogaskerekek elfordulnak és a (41) csavar elkezd mozogni az V. nyíl irányában (8. ábra). Ezzel egyidejűleg elfordulnak a (42) és (50) fogaskerek is (8—9. ábra). A (42) fogaskerék elfordulása maga után vonja a (43) lánctárcsa forgását is, mely mozgás a láncok és a dróthuzalok segélyével a sorompóoszlop (5) lánctárcsájára vitetik át (1., 2., 4. ábra), miáltal a sorompóoszlop szerkezete a leírt módon működésbe jön. Az (50) fogaskerék elfordulása folytán az (54) gyűrű is forgásba jön (8. ábra) és (55) fogai az (56) kúpos kereket jobbra tolják addig, míg az (52, 52') fogak kapcsolatba nem jutnak, mimellett az (56) kúpos kerék is kapcsolódik az (57) fogaskerékkel (8. ábra). Most ez utóbbi forgásba hozza az (58) tengelyt az (59) lendítőkerékkel és regulátorral együtt. A (60) hüvely a gömbök és a (63) peckek hatására fölfelé eltolódik és a (68) emelő segélyével a (69) csatlórudat a VII. nyíl irányában elhúzza (9. ábra) úgy, hogy a (81) horog, ámbár a (73) ütköző a (72) támaszkart; már elhagyta, továbra is fölemelt helyzetben marad. Ilyen körülmények között a forgattyút addig lehet forgatni, míg a (41) csavar baloldali vége a (45) tárcsába, illetve annak (48) ütközőjébe bele nem ütközik (8—9. ábra), mely időközben a sorompó bezáródik. Ellenkező irányú forgatásnál a (41) csavar visszamozog (VI. nyíl irányában) a (46) tárcsa fölé (8. ábra). Ha azonban a zárást létesítő forgatás közben, illetve a sorompó teljes bezárulásáig tartó harangjelzés közben szünetet tartunk a forgattyú hajtásában, akkor természetesen az összes (38, 39, 42, 50, 56, 57) fogaskerekek és velük együtt a regulátor is megáll, miközben a (62) gömbök a (60) hüvelyt lefelé húzzák. Ezáltal a (68) emelő a (69) csatlórúddal együtt úgy mozdul el, hogy a (81) horog a (44) akasztókerék fogközeibe csappan, miáltal a forgattyúnak ezen irányban való tovább forgatása lehetetlenné válik (8—9. ábra). Ha a szolgálattal megbízott egyén az előirottnál gyorsabb ütemben zárná a sorompót, akkor a regulátor gömbjei jobban kilengenek, miáltal a (69) csatlórúd még lejebb huzatik. De ezáltal a (78) emelő tompa vége beleakad a (44) akasztókerék fogaiba és meggátolja annak további- forgását. Ha a szolgálattal megbízott egyén lassabban forgatja a forgattyút, akkor a regulátor gömbjei épen úgy, mintha a fölhúzásban szünet állana be, csekélyebb mértékben lengenek ki, a (69) csatlórúd fölemelkedik úgy, hogy "a (81) horog a (44) akasztókerék fogközeibe ugrik (8—9. ábra) és ezáltal a forgattyú további forgatása ismét meg van akadályozva. Ezen leírt három esetben a szolgálatot végző egyénnek vagy vissza kell forgatni a (41) csavart kezdőhelyzetébe, azaz addig, míg a (73) ütköző a (70) emelőt föl nem emeli (8. ábra) vagy pedig az ólompecséttel ellátott (76) emelőt kell igénybe venni (9. ábra), hogy a (81) horgot, illetve a (78) kilincset a zárókerék fogközeiből kiakassza, amiáltal viszont az ólompecsétet sérti meg. Ha tehát a szolgálatot végző egyén ezen kényelmetlenségektől meg akar szabadulni,
