43763. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tűzveszélyes folyadékok raktározására

- 3 don összeszoríttatik, míg a főtartályban negatív nyomás lép föl, a nyomásmérő tehát nulla alá sülyed. Az átáramlás megszüntetésével, ami akkor lép föl, amikor a főtartályban egyrészt és közbenső edényben és a vezetékben együttesen, másrészt a folyadékmagasság egyenlő, ami a köz,tenső tartály teljes megteltének felel meg, a statikus egyensúly ismét beáll. A nyomásmérő mutatója azonnal nullára megy vissza és a megtöltött közbenső edény az emelkedő vezetékre átkapcsolható. A manómé terek érzékenysége folytán ezen jelzés oly gyorsan és határozottan történik, hogy a berendezést egyszerűsége és olcsósága mellett tényleg tökéletessé teszi. A nyomásmérőhöz vezető csővezeték általában ugyan a főtartály gázteréhez csatoltatik, de célszerű elrendezés adódik^akkor is, ha a nyomásmérőt egyúttal ismeretes pneumatikus folyadékmagasságmérő gyanánt is használjuk. H;a ugyanis a csővezetéket a tartály fenekén elrendezett merülő haranggal kötjük össze, a nyugalmi helyzetben a manométer mutatója egy külön mutató lapon a tartályban lévő folyadékmagasságot jelzi; ha a tartályból folyadékot veszünk ki, a mutató is megfelelően lesülyed. A közbenső edények megteltének a találmány értelmében történő jelzésénél a leírt törvényszerűséggel szemben csakis az a változás áll be, hogy a mutató eredeti helyzetébe nem tér vissza, hanem a kivett folyadékmennyiségnek megfelelő skálabeosztás távolságában megáll. A töltés időpontjának megfigyelésére nézve azonban ez lényegtelen, mert a leáramló folyadékoszlop által létesített túlnyomás a mutatónak a kivétel által okozott vissza^ menetével szemben oly nagy kilengést hoz létre, hogy a töltés előtt és után a mutató állásaiban föllépő különbség erre nézve nem bír befolyással. Egy további sajátos elrendezés azon megismerésre van alapítva, hogy éppen a leírt berendezésnél a veszély nagyobb annyiban, hogy az emelkedő vezetékben lévő túlnyomás folytán a főtartályban lévő folyadékszin alatt, hol a legnagyobb nyomás uralkodik, lék támadhat és a folyadék a íőtartályból a közbenső tartályon át afölszinkülönbségnek megfelelően, a léken át kiléphet. Ezen veszélyt azáltal kerüljük el, hogy minden közbenső edényt süvegszerű föltétekkel látunk el, melyek az emelkedő vezetékeket a főtartályban lévő legfölsőbb folyadékállásig körülzárják úgy, hogy ha az emelkedő vezetékben ezen darabon belül lék is keletkeznék, a folyadék a íőtartályból csakis ezen föltéteket tölthetné még a folyadékmagasságok kiegyenlítéséig. Ezen biztonsági tartályok és a közbenső edények méretük és egyszerű alakjuk folytán úgy állíthatók elő, hogy lék keletkezése ellen teljes biztonságot nyújtanak; ezenfölül pl. középsík irányában való megosztás vagy teleszkopszerű kiképzés által az emelkedő vezetékek szükséges hozzáférhetősége is eléretik. Különösen célszerű a föltéteket elejétől fogva glicerinből vagy más nem éghető folyadékból álló védő töltéssel ellátni úgy, hogy a benzin kilépése egyáltalán lehetetlen. Ezáltal egyúttal befagyás ellen való szigetelést is nyerünk, ami bizonyos folyadékok, pl. benzol raktározásánál előnyös. A találmány végül még egy kibocsátó csapra is vonatkozik, mely az összelrendezés elvéhez van alkalmazva. A mellékelt rajzon tűzveszélyes anyagok raktározására és részadagokban való kiadására szolgáló oly berendezést és annak említett részleteit tüntettük föl, mely berendezés pl. bányaüzemben használható. Az egymás fölött elrendezettnek képzelendő 1. és 2. ábrán a berendezés oldalnézetét, a 3. és 4. ábrán az átkormányzó berendezés hosszmetszeteit két végső helyzetben, az 5. ábrán az átkormányzó berendezés keresztmetszetét, a 6. és 7. ábrán a fölszívó készülék hossz-és keresztmetszetét, a 8. és 9. ábrán a kibocsátó csap keresztmetszetét és nézetét tüntettük föl. A szokásos módon kazánlemezből össze-_ szögecselt (1) tartály, melynek tartalma