43703. lajstromszámú szabadalom • Gép bálaabroncsok készítésére

— 7 -Midőn az előalakított kampós fej a föntebb ismertetett helyzetbe jutott a (95) tengely a 9. ábrában balra mozog, hogy ezáltal a (96) fogótárcsák a kampós fejet két oldalról megfogják. A (116) hüvely ezután jobbra csúszik és a fogókarokat erősen egymáshoz szorítja, miiital a (96) tárcsák a kampós fejet szorosan fogvatartják. Ennek megtörténtével a (95) tengely forgásba jön és vele együtt a fogók is, minek következtében a bálabroncsok azon részei, amelyek a befogó satu és a fogó tárcsák között vannak, egymással összesodortatnak, mint ez a 9. ábrában föl van tüntetve. Ezután a (95) tengely forgása megszűnik. A (116) hüvely balra mozog és így a (97) rúgó behatása alatt a fogótárcsák nyílnak, A (95) tengely jobbra visszamozog, míg a megsodrott kampós fej a satuba befogva marad. A kampós fej alakításának harmadik munkafolyamata. Az előalakított és megsodrott kampós fejet a harmadik és utolsó munkafolyamatban | hozzuk végleges alakjára. A 4. ábrában föltüntetett szerkezet segélyével a satukat mozgató (6) tengelyt ismét egy negyedfordulattal átforgatjuk és e közben a kampós fej a 9. és 12. ábrákban (i)vel jelölt állásba jut. Itt nyomó pofák behatása alá kerül. Ezek szerkezete a következő. A (122 és 123) ívalakban meggörbített rudak (9., 15., 16., 17. és 18. ábrák) (124)-nél csuklósan vannak a gép asztallapjához erősítve. Ezen rudak külső végén az alakító pofák foglalnak helyet, amelyek vékony, kb. a huzal vastagságának megfelelő vastagságú (125, 126) acéllemezekből állanak. Ezen lemezek szélei (melyek a pofák zárása alkalmával a kampós fejjel érintkeznek), olyan alakkal bírnak, hogy a kampós fejet kívánt végleges alakba hozzák. Világosan látható ez a 17. ábrában, ahol a lemszszélek a kampós fejet alkotó huzallal közvetlen érintkezésben állanak. Mindenik alakító pofa vagy acéllap két másik lemez között van befogva (18. ábra), vagyis az acélból való (126) alakítópofa a fölső (127) és az alsó (128) lemez között fekszik. Ezen lemezek (129) csavaros csapok segélyével a (123) karhoz vannak erősítve. A (125) alakítópofa hasonló módon a (130 és (131) lemezek közé van fogva és a (132) csavaros csapszőgek segélyével a (122) karhoz van erősítve. A fölső (127) és (130) szorítólemezek befelé nyúló, fésűszerú fogakkal vannak ellátva, még pedig oly módon, hogy a rudak záródása alkalmával az egyik lemez fogai a másik lemez fogközeibe illeszkednek (17. ábra). Ezen fogak végei ! alsó oldalukon, mint ez a 18. ábrában (133) és (134)-nél föl van tüntetve, fölső oldalukon le vannak kerekítve. Az alsó (128) és (131) szorítólemezek hasonló fogazással vannak ellátva és záródás alkalmával ugyan, úgy helyezkednek el, mint (130 és 127) lemezek: A fogak (135) és (136)-nál alsó oldalukon vannak lekerekítve. A szorítólemezek fogai a hozzájuk tartozóacél alapítópofát mindkét oldalán előrenyúlnak úgy, hogy midőn a pofák egymás| hoz közelednek, a (127 és • 130) lemezek fogai a kampós fej fölött, míg a (128 és 131) lemezek fogai a kampós fej alatt haladnak el az utóbbit körülfogják és egyszersmind kikerekített végeikkel a kellő helyzetbe hozzák, hogy azt a (125 és 126) alakítólemezek szélei kétfelől vízszintes i irányban összenyomhassák. Az összenyomást és végleges alakítást eszköziő pofák működtetése a következőképen történik. A (122 és 123) karok fölött vízszintes (137) bütyöktárcsa van elrendezve (9., 12., 13. és 20. ábrák), mely a függélyes, alsó végével a (139) csapágyban forgó (136) tengelyre van ékelve. (13. ábra). Ezen tengelynek (140) fogaskerekébe a gép asztallapján elrendezett (142) vezetékben csúszó (141) fogasrúd kapaszkodik. A (141) fogasrúda (143) csap révén a (144) emeltyűkarnak fölső villaalakú végében fekszik, míg a (144) emeltyűkarnak alsó vége a (145) csap körül lenghet. A (144) emeltyűkar (146) görgővel van fölszerelve, mely a (39) tengelyre ékelt (147) tárcsa hornyában fekszik. A (137) bütyö-ítárcsának alsó oldalán két csigavonal alakú horony van kiké-