43703. lajstromszámú szabadalom • Gép bálaabroncsok készítésére

pezve, me^ek a (122 és 123) karokon ülő görgők vezetésére szolgálnak (12. abra). A (39) tengelynek forgása alkalmával a (147) tárcsa és a közbenső közegek révén a (137) bütyöktáresa lengő mozgást végez és eközben a (122 és 123) karokat váltakozva egymáshoz közelíti, illetve egymástól eltávolítja. Midőn a (122 és 123). karok egymáshoz közelednek az acélból való (125 és 126) alakító lemezek az előalakított kampós fejet kétfelől erősen összeszorítják, (16. és 17. ábrák) amikor pedig a karok egymástól eltávolodnak, a most már végleges alakba hozott kampós fejet visszahagyják és ezzel a kampós fej alakításának harmadik és utolsó munkafolyamata is véget ér. Berendezés, melynek segélyével a szállított huzaloknak a satupofákhoz való ütó'dését a satukat hordó tárcsa forgása alatt megakadályozzuk. Már említettük, hogy midőn a lemetszett bálabroncsok a'z (F) vezetéknek fölső oldalmentén lecsúsznak, (4., 10. és 19. ábra), azokat a (30) pecek oldalirányban, az (A) satupofái közé viszi. Mivel azonban az (A, B, C, D) satuknak helytálló pofái oldalirányban túl nyúlnak azon ponton, melyhez a (30) pecek a huzal végét a befogatás céljából vezeti, a huzal a satupofák forgásának tartama alatt ezekhez hozzáütődnék, ha ennek megakadályozásáról nem gondoskodnánk. E célból a (6) tengelyen öntöttvasból való (148) tárcsát rendezünk el, melynek (q) szakaszai a helytálló satupofák legmesszebbre kiálló (r) szélein is túlnyúlnak. (19. ábra). A (148) tárcsa pereme ki van metszve úgy, hogy négy (149) váll keletkez'k, melyek a (H) tárcsákon kiképezett hasonló vállaknak felelnek meg. Ily módon (F) vezetéken lefelé csúszó huzalok vége a (148) tárcsa (q) peremébe ütközik, mely meggátolja, hogy a huzal a (7) tárcsán elrendezett satuk helytálló pofáinak külső (r) sziléhez ütközhessék. Ha azonban az (A, B, C, D) satuk egymásután ubba az állásba jutnak, melynél a huzal végét befogadják, akkor a (148) tárcsának kimetszett pereme kerül az (F) vezetékkel szembe és a huzalvége az (F) vezetékeken az ezeken levő (149) karokra lecsúszhatok, ahonnan aztán azt a (30) pecek az ismertetett módon a satupofák közzé viszi. * Röviden összefoglalva tehát a gép működési módja a következő. A lemetszett huzalok, miután a lejtős (F) vezetékekre jutnak, egymásután lecsúsznak azon vezetékeken a (Hj tárcsáknak vállaihoz. A huzaloknak azon végei, amelyeken a kampós fejek alakítandók, egymásután a forgó (A, B, C, D) satukba jutnak. Amint a huzal vége az előtte fekvő pl. (A) satuba jutott, a kampós fej alakításának első munkafolyamata kezdetét veszi. A gép a huzal végét visszagörbíti úgy, hogy olyan fül keletkezik, mely a kampós fej kívánt alakjának megközelítőleg megfelel, míg a vissza görbített huzalvég a satu pofái között, a huzalnak a készítendő kampós fej előtt levő része mellé kerül és a satu a két részt erősen megfogja. Ezután azon (6) tengely, amelyre a satukat hordó tárcsa, valamint a szállító tárcsák vannak szelelve, egynegyed fordulatot végez és ezáltal az előkészített kampós fej azon szerkezethez jut, mely a két. huzalrészt összesodorja. Ennek megtörténtével a (6) tengely ismét egynegyed fordulatot végez és a megsodrott kampós fejet ennek összenyomására szolgáló pofák közzé szállítja, amelyek a kámpós fejnek a végleges alakot adják. A (6) tengely ezután ismét egynegyed fordulatot végez, mellyel teljes körforgását befejezi és a kész bálabroncs a gépet elhagyja. Természetes, hogy a gépnek egyes szerkezeteit úgy kell egymással kapcsolni, hogy az egyes műveletek kellő időben menjenek végbe. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gép huzalból való bálabroncsok kampós • fejeinek alakítására, jellemezve azáltal, hogy az abroncs végén először zárt szemet, illetve hurkot képez azáltal, hogy a huzalnak visszahajlított részét annak fő-