43654. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás vasúti kocsikhoz

kampók helyén a kocsik vonórúdjának végén van elrendezve, sima fölülettel biró tömör darabból áll, mely két széles, egymásra merőleges és egy belső üreget alkotó bevágással és az (x, z) csapok számára lyukakkal van ellátva. Az (1) emeltyű az (x) csapon az (m, n) ütközőfölületekkel határolt mértékben foroghat és két függélyes oldalfelülete párhuzamos, míg a többiek a szükséghez képest vannak kiképezve. (2., 5. és 6. ábra.) A (b) emeltyű egyik végén a (z) csap körül forgatható, másik (i) vége pedig fölül meg van vastagítva és úgy van kiképezve, hogy sülyesztett állapotban az U-alakú szekrény fölső lapján nyugszik. A (b) emeltyű ezen vége továbbá hossznyílással bír, melyen a (c) emelőkar keresztül mehet.(J., 2., 5. és 6. ábra.) Az emeltyű forgása célszerűen határolva van. A két vonókar kívül az U-alakú szekrény oldalán függ és alsó végeik a (p) csap útján csuklós összeköttetésben állanak az (r) kapcsolókengyellel. (1. ábra.) A (d) haránttengely a kocsi mellgerendájához párhuzamosan a kapcsoló szekrény fölött forgathatóan van elrendezve és az (s) tartókonzolokban eltolható. A (d) haránttengelyhez (v, v)-nél két lánc van megerősítve, melyeknek másik vége a (t) vonókarokkal akképen van összekötve, hogy ezek és velük a,z (r) kapcsolókengyel a (d) tengely megfelelő forgatása útján emelhetők. A (d) tengely közepe táján, egymástól alkalmas távolságban, két vagy több (f) fog, illetve pecek van elrendezve a (c) emelőkar működtetésére. (2., 3. és 4. ábra.) A (c) emelőkarnak vastagított vége ki van fúrva. A (c) emelőkar a (d) haránttengelynek körülbelül közepén ül. Az említett furatban (e) horony van, mely a (d) haránttengely (f) fogainak, illetve peckeinek fölvételére szolgál. A (c) emelőkar másik vége a (b) szekrényemeltyű fölső vastagított (t) végében lévő hossznyílásba nyúlik, ennekfolytán a (d) tengely irányában el nem tolható. és mindig derékszöget képez a (d) baránttengellyel. (2., 3. és 5. ábra.) A súlyokkal terhelt két (q) fogantyú a (d) haránttengely egy-egy végére van ékelve, melynek működtetésére vannak hivatva. (1. és 4. ábra.) A (d) haránttengely elég hosszú arra, hogy azt a kocsi oldala felől működtethessük, de nem nyúlik túl a kocsi oldalain kiemelkedő egyéb részeken, mint pl. a hágcsófokokon, kilincseken stb. Az egész készülék oly távolságban van a kocsi mellgerendájától elrendezve, amely a vonórúd és az ütközők rugalmas beállítását oly mértékben teszi lehetővé, hogy a kapcsolás foganatosítása után a kellő rugalmas nyomást elérjük, de az egyes kocsik között elegendő köz marad, hogy vegyes anyagnak kapcsolása esetén a kapcsolást kézzel is foganatosíthassuk. A kampó működtetésére a kocsik homlokoldalán lévő lyukakat használjuk föl, anélkül, hogy újakat kellene fúrnunk. Normális helyzetben a készülék nyitva van. Az (1) könyökemeltyű kifelé van fordítva; a (b) emeltyű is legmélyebb helyzetében van és vastagított (i) végének alsó lapja az U-alakú (a) kapcsolószekrény fölső lapján nyugszik; végül a (t) vonókarok, az (r) kapcsolókengyelek és a súlyok szabadon függnek és a (d) haránttengely úgy áll, hogy (f) fogai közül egyik sem kapaszkodik a (c) emelőkar hengeres furatának (e) bevágásába. (1. és 2. ábra.) Két' kocsi kapcsolását következőképen foganatosítjuk : A vasúti alkalmazott a kocsitól oldalt áll és megfogja a feléje néző oldalon lévő, súllyal terhelt (q) fogantyút, melyet akképen forgat el, hogy a láncok (v, v)-nél a (d) haránttengelyre csavarodnak és a (t) vonókarokat áz (r) kapcsolókengyelt anynyira emelik, míg mozgásukat az ezen célra meghosszabbított (z) csap nem határolja. (1., 3. és 4. ábra.) Az (r) kapcsolókengyel már most olyan helyzetben van, hogy a kapcsolókészülékkel (az U-alakú szekrénnyel) kapcsolható, mely helyzetben azt a (q) fogantyún elrendezett súly megtartja. A másik kocsi (r) kapcsolókengyele függő helyzetben marad.