43654. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás vasúti kocsikhoz
— 3 — Ha már njost az egyik kocsit a másik . felé közelítjük, akkor az (r) kapcsolóken- J gyei, mely, mint már említettük, kb. vízszintes helyzetbe van emelve, az U-alakú (a) szekrény szárainak mellső lejtős fölületei által vezetve, az (1) könyökemeltyű fölfelé irányított karjába ütközik (6. ábra) és ily módon az (1) könyökemeltyűnek forgását idézi elő az (x) csap körül, miközben az (1) könyökemeltyű másik karja a (b) emeltyű mellső oldalának alsó részébe ütközik és azt fölemeli (5. ábra). Amint az (1) emeltyű ezen karja az (o) üregbe jut, a (b) emeltyű súlya folytán ismét sülyed és az (1) emeltyűt ily módon fogva tarlja, miáltal a kapcsolás az (r) és (a) részek, vagyis a két kocsi között létesítve van. (2., 3. és 4. ábra.) Ha a kapcsolásnál a kocsik heves ütközése folytán az ütközők teljesen összenyomatnának, a kapcsolás mégis végbemehet és pedig az (r) kapcsolókengyel, valamint a (t) vonókarok csuklós elrendezése folytán. A két kocsi kikapcsolása véletlenül, azaz a vasúti személyzet közreműködése nélkül i sohasem mehet végbe és csak a következő három művelettel foganatosítható: 1. A két (q) fogantyú egyikének vagy mindkettőnek működtetése útján a zárt (a) szekrényhez tartozó (d) haránttengelyt akképen forgatjuk, hogy az (f) fogak egyike a hengeralakú lyukban lévő (e) horony síkjába jut. 2. Ekkor a (d) haránttengelyt az egyik vagy másik irányban eltoljuk úgy, hogy az (f) fogak egyike a megfelelő (e) horonyba jut. 3. Végül a (d) tengelyt ismét kissé fölforgatjuk és ezzel a (c) emelőkart akképen működtetjük, hogy az ennek folytán fölemelt (b) emeltyű alsó (h) toldata(2. és 5. ábra) a másik kocsihoz tartozó (r) kapcsolókengyelbe ütközik, mely viszont az (1) könyökemeltyűre gyakorol ütést úgy, hogy ennek fölső vége a (b) emeltyű (o) nyílásából való kilépése után (x) csap körül elfordul. Ennek következtében az (r) kengyel, melyet a (h) toldat az (a) szekrényből kitolt, saját súlyánál fogva leesik, amivel a kikapcsolás megtörtént. Vegyes kapcsolás esetén az (r) kapcsolókengyel egyszerűen a közönséges kampók módjára működik és az eddig szokásos módon kezelendő. A kapcsolókengyelt kézzel vezetjük be az (a) szekrénybe és az (1) emeltyű a (b) emeltyű (o) nyílásában rögzítjük. Erre azután a csavarkapcsolást meghúzzuk. A kikapcsolás ez esetben is önműködőlég a (q) fogantyúknak a fönt ismertetett módon való forgatása útján történik. Segéd-, illetve biztonsági kapcsolást szükség esetén azáltal létesíthetünk, hogy mindenik kocsi mellgerendájának egyik végén láncot erősítünk meg, melynek másik végét a másik kocsin szemben elrendezett kampóba akasztjuk. Az önműködő kapcsolás létesítése után még oldalról a két lánc egyikét leakaszthatjuk, a szemben fekvő lánc körül burkolhatjuk és azután ismét visszaakaszthatjuk. Ez a rendkívül egyszerű berendezés a rajzon nincs föltüntetve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kapcsolókészülék vasúti kocsikhoz és más effélékhez, jellemezve I oly kettős U-alakú, egy darabból álló kapcsolószekrény által, mely fölső szárain csapot hord, mely körül egy alul szekrényalakú mélyedéssel biró emeltyűkar forgatható úgy, hogy mikor egy, a másik kocsin szemben megerősített és előzőleg megközelítőleg vízszintes helyzetbe hozott kapcsolókengyel a két kocsi összeütközésekor az U-alakú kapcsolószekrény tölcséralakú szájába lép be, ott egy L-alakú könyök, illetve szögemeltyűbe ütközik és ezt addig forgatja, míg egyik karjával a föntemlített fölső emeltyűkar fölemelése és ennek saját súlyánál fogva való újbóli leesése után annak szekrényalakú mélyedésébe kapaszkodik úgy, hogy a kapcsolókengyelt a kapcsoló szekrény fölső karjának szekrényalakú belső mélyedésében rögzíti 2. Kapcsolóközeg az 1. igényben védett kapcsolókészülékhez, jellemezve azáltal, hogy a kapcsolószekrényen két vonókar van forgathatóan megerősítve, melyek a kapcsolókengyellel csuklós összeköttetésben állanak.
